15. Fejezet – I can't belive that I see you again

Sziasztok!

Sajnálom a csúszást, de nem vagyok valami jól, tegnap akartam szólni, hogy késik a friss, mert nem voltam valami jól, ma se vagyok sokkal jobban, de most már legalább annyira összeszedtem magam, hogy megírjam a frisst <3
Remélem nem lett olyan rettenetes.
Aki szeretné az hallgassa meg hozzá  Coldplay-től a We never change. című számot.
Puszi
LilyV
xoxo

 

Csapdában vagyok. Rám törnek a régi dolgok, emlékek, napok, az életem darabkái. Minden apró kockákra hullott szét, és most falként vesz körül, és egyre jobban bezárul körülöttem. Nincs semmi. Próbáld megérteni. Próbáld meg felfogni, hogy mi történik. Semmi nincs a térben. Minden áttetsző.
Evelyn Lau

(Edward szemszöge)
Még Emmett gondolataiban megfogalmazott perverzió is csupán megmosolyogtattak, nem ösztönöztek arra, hogy megvédjem a magánszféránkat. Lehet ez csak az elmúlt nap miatt vagy azért mert az én fejemben is sok mindent megfordult. Viszont a kínosabb kérdésektől szerencsére megmenekültünk, ugyanis a testvéreink hazatértek. Két hét múlva számítottunk volna rájuk, így nem kissé megdöbbentünk korai érkezésükön, bár húgomból kiindulva nem kellett volna meglepődnöm. Számíthattam volna rá, hogy Bella miatt hamarabb térnek haza. De persze nem számítottam rájuk. Húgom a megszokott módon ugrándozva üdvözölt mindannyiunkat, Bellat hagyva a végére.
- Szia! Jajj annyira örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek. - vigyorog rá és szorosan megöleli, komolyan azon gondolkodom, hogy esetleg le kéne veszítenem Bellaról, mielőtt szétroppantja, de végül csak elengedte.
- Én is örülök Alice. - mosolyog rá barátságosan Bella.
- Jajj olyan jó barátnők leszünk! Együtt megyünk majd vásárolni és majd csinálunk csajos estét a többiek. Jajj tök jó lesz. Tanyat is imádom, de tudom, hogy ti ketten sokkal jobban kijöttök a bátyámmal. - mondja egy szuszra és folytatja tovább a fecsegést. A gondolatai is zsongtak a gondolatoktól, így inkább Bellara koncentráltam, így kizárva a többiek gondolatait, csak a nyugodt csöndbe burkolóztam. Én csak mosolyogva csóválom a fejem, míg Bella tetetett aggodalommal bújik hozzám, mintha védelemre lenne szükséges. Ritka szép alkalom, amikor Bella így viselkedik, még ha csak játszik is. Tehetséges színésznő az egyszer biztos. Egyszerre tűnik ijedt kiscicának és vad tigrisnek.
- Levegőt is veszel? - kérdezi végül mosolyogva Bella, amikor Alice szóhoz engedte.
- Csak ha szükséges. - nevet fel húgom. - Na, akkor holnap mit szólnátok egy nagy családi bevásárláshoz?- erre a kérdésre Emmett is és én is tiltakozóan nyögtünk fel. Bármit csak ne kelljen mennünk … De Bella csak elmosolyodott, valamiért jóban akart lenni Alice-szel is, így azonnal belement a dologba.
- Rendben van, én szívesen megyek, csak valaki adjon egy napszemcsit. - mondja Bella.
- Bella, ne mááááár. Kérlek, ne add alá a lovat! Így is rettenetese lesz. - próbálok könyörögni.
- Ugyan már Edward, nem lesz olyan szörnyű. - mosolyog rám elbűvölően.
- Oh, te még nem ismered a testvéreimet... - hozok fel ész érveket a vásárlás ellen.
- Most kibírod. - mondja szemeimbe nézve és olyan lágy meggyőző hangon, amit csak nagyon ritkán használ – na jó, ha valakit meg akar győzni akkor gyakran beveti. Nem tehettem mást, mint ez lemondó sóhajjal tudomásul veszem, hogy most nem nyerhetek.
- Köszöntelek a klubban bratyó. - veregeti meg hátamat Emmett.
- Hé, ezt kikérem magamnak, én nem vagyok papucs! - ellenkezem.
- Pedig nagyon úgy tűnik. A végén még nagyobb papucs lesz belőled, mint belőlünk. Hah, de most mi fogunk rajtad röhögni, ahogy te tetted velünk. Igaz Jazz? - kérdezi Emmett és mindketten testvérünkre nézünk, aki még mindig az ajtóban áll, lefagyva, mint valami szobor. Egyikünk sem tudta hová tenni a dolgot és ez megdöbbentett. Így Bella néma gondolatai helyett Jasper gondolatait kutattam és nem kellett sokáig keresgélnem, hogy megtaláljam a választ. A választ, ami annyira megdöbbentő volt, hogy én is lefagytam és csak figyeltem Jasper gondolatai és emlékeit Bellaról.

(Bella szemszöge)
Ahogy megpillantottam Jaspert tudtam, hogy már nincs menekvés. Ennyi évtizeden keresztül direkt távol maradtam a családtól, hogy még véletlenül se találkozzak vele. Most is csak azért jöttem, mert tudtam, hogy nincsenek itt és szánt szándékomban állt eltűnni innen, mielőtt hazajönnek. De ez van azzal, aki kockáztat és belebukik. Nagy cucc, volt már ennél nagyobb problémám is. De azért próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Mindent megtettem, hogy eltereljem Edward és Alice figyelmét is Jasperről, de ez persze nem segített, csupán időhúzásra volt elegendő. De nem elég időre ahhoz hogy Jasper feldolgozza a sokkot, hogy itt vagyok. Őszintén szólva eléggé kényes terep ez az ügy, de nem nekem, inkább Jaspernek és Alice-nek, esetleg még Edwardnak is, bár őt ismerve kétlem, hogy őt zavarni fogja az, ami most fog kiderülni. Mert Jasper döbbent ábrázatát már nem lehet csak úgy kimagyarázni.
- Jasper, Drágám, valami baj van? - kéri aggodalmas hangon az eddig oly vidáman ugrándozó kis törpe. De Jasper nem válaszol, csak úgy néz rám, mintha szellemet látna. - Jasper? - kérdezi halkan Alice és ő is rám néz, követve férje tekintetét.
- Azt hittem meghaltál. - szól végül halkan , szemeiben őrült vadként kergetőznek az érzelmek.
- Tudom. - válaszolok tömören.
- Direkt hitetted el velem, hogy meghaltál?
- Talán.
- Válaszolj! - ordít rám, szemei elsötétülnek a dühtől, míg én próbálom megőrizni a nyugalmam.
- Velem ne beszélj így, Jasper!
- Akkor válaszolj a fenébe is!
- Nem mindegy mit tettem vagy sem?
- Nem, egyáltalán nem!
- Pedig az! Már régen volt Jasper, már rég túl vagy rajta.
- Mi van ha nem?!
- Akkor hazudsz.
- Ez badarság!
- Jasper sosem akartad elfogadni a játékszabályokat. Pedig én figyelmeztettelek, már jóval előre megmondtam mi lesz a vége, de te odáig voltál Maria-ért. Mond csak, emlékszel még rá? Vagy már őt is elfelejtetted? Emlékszel miket tettél meg, mindig, amikor csak óhajtotta?
- Nem ezt kérdeztem! - szűri fogai közt.
- Nem, tényleg nem. De fel kell nyitnod végre a szemed! Látnod kell, nem csak nézned!
- Mire célozgatsz itt nekem? Azt hiszed nem emlékszem a múltamra, tisztán emlékszem rá, minden egyes mocskosságra!
- Ez is valami. - mondom gúnyolódva.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Jajj Jasper hát semmit sem tanultál? A dolgok nem mindig azok, amiknek hisszük őket.
- Most az egyszer legalább beszélj tisztán és ne hadoválj itt össze mindent, mint általában!
- Te meg tanulj meg szépen kérni a követelőzés helyett. - mondom negédesen mosolyogva.
- Ti ismeritek egymást? - szakítja meg diskurzusunkat Emmett.
- Tesó, neked aztán van eszed. - néz rá gúnyosan Jasper.
- Tanulj meg uralkodni magadon és ne másokon tölts ki a haragod. - mondom szinte mint holmi parancsot. Erre ajkai összeszorulnak és az erőlködéstől remegnek.
- Tyű Bella. Érdekelne, hogy mi folyik itt, ha nem túl nagy kérdés. - Emmett hangja kissé fojtott a nevetéstől.
- Bonyolult.
- Van egy olyan sanda gyanúm, hogy fel tudjuk dolgozni. - vigyorog. - Egyébként Jasper miért néz úgy, mint aki mindjárt megfullad? Most komolyan Jazz direkt csinálod, mi? - nevetett fel, de Jasper nem szólt, még mindig engem nézett, mintha más nem is lenne körülötte. Komolyan félelmetesnek tűnt. De nem foglalkoztam vele, tessék, ez most az ő sara, nem az enyém.
- Nekem meg van egy sanda gyanúm, hogy nem fogod megtudni miről van szó. - kacsintok Emre.
- De miééééért? - néz ártatlanul.
- Vannak dolgok amikbe nem kell belefolynod még neked sem. Tudod kell egy picike magászfére mindenkinek, nekem meg kicsit több. - öltöm ki rá a nyelvem.
- Magánszféra alatt titkokat értesz?
- Mondjuk. Tudod én megszoktam, hogy egyedül létezem és senki sem faggatózik. Szóval örülnék, ha megegyeznénk, hogy visszafogod magad.
- Hát nem ígérhetek semmit sem, túlságosan is szeretek belepiszkálni mások magánéletébe. De mondjuk, hogy nem fogok túl sokat piszkálódni. Csak hogy lásd milyen jó fej is tudok lenni. - húzza ki magát büszkén.
- Te és a jófejség? - nevetek fel. - Imádom a szarkazmusod Emmett. - mondom picit gonoszan, de csak játszottam, és úgy gondoltam, ezt ő is érti, mert először elmosolyodott, de aztán hamar korrigálta magát és eljátszotta a durcás kisgyereket. - Mondták már, hogy ilyenkor olyan vagy mint egy kis bocs? - nevetek fel és széttúrom a haját, mint ahogy a gyerekeknek szoktál.
- Naaaa! - nyafogott, ami már csak Emmett személyéből adódóan vicces volt.
- Jól van, jól van kis bocs, nem dühítelek tovább. - mosolyogtam vidáman, miközben próbáltam megfeledkezni a Jasper nevezetű problémáról. De nem igen jött össze. Csak annyi változás történt, hogy Carlisle is hazaért közben. Miközben sikerült figyelmemet újra Edwardnak szentelnem. Pontosan tudom, hogy Jasper gondolatai neki már elárulták a dolgok nyitját s azt is pontosan tudom, hogy ő érti a dolgokat. Hát persze, hogy érti. Ha ő nem értené, akkor ki értené, persze rajtam kívül … Így érdeklődve pislogok rá, próbálom megfejteni mit szól azokhoz, amik most derültek ki számára. Talán megérzi, hogy mire gondolok, vagy csak egyszerűen felfigyel rá, hogy kutatóan nézek rá. Ő az, aki ismer és képes megfejteni a tetteimet, de ahányszor ezt teszi egy kissé megrémít, hogy ennyire ismer. Félelmetes a tudat, hogy van valaki, aki ismeri a titkaim, minden olyan titkom, amit a világ elől titkolok. Rémisztő, hogy bár nem hallja a gondolataim, ugyanúgy tudja mi jár a fejemben, vagy legalábbis sejti. Ennek megfelelően egyértelműen adja tudtomra mit gondol. Mellém lép, birtoklóan átölel és megcsókol. Ez az első olyan alkalom, hogy nem zavar, hogy ezzel olyan hatást ér el, mintha azt mondaná, a tulajdona vagyok. Bár lehet az sem zavarna, még akkor sem, ha minden eddigi érzésemet felborítaná. Ezzel az apró gesztussal viszont sikerült elérnie, hogy Jasper végre ne engem bámuljon. Edward elérte, hogy Jasper ráfigyeljen és ezzel Ed is tisztában volt. Komolyan nézett Jasper szemébe, miközben nem engedett el. Olyan volt, mintha tekintetük harcolna egymás ellen. Furcsa volt nézni a néma párviadalt, de elég időt hagytak nekem, hogy felfigyelhessek Alice aggódó tekintetére, Emmett érdeklődő tekintetére és a többiek kíváncsi, aggódó pillantásával. Tisztában voltam vele, hogy mi zajlik a két pasi között, ahogy azt is, hogy az, hogy ki „nyeri meg” ezt a kis néma viadalt édes mindegy. Mindegy, mert Jasper nem változott. Azt hittem, hogy megtanulja kezelni, de nem ment neki. Pedig én mindent megtettem ezért. Sosem értettem, hogy ő miért érzi ezt jobban, mint bárki más, mint mondjuk Edward érezte … Lehet a képessége miatt van. Igen valószínűleg ez a magyarázat. Egyet viszont így biztosan megtudtam, mégpedig azt, hogy akárhogy is, nem maradhatok a Cullen családdal, ilyen körülmények között.