FONTOS!!!!

Sziasztok!!!

Mint azt a cím is mutatja elég fontos dologról van szó, ami érint minden olvasót és írót!!

Google Reader a hírek szerint meg fog szűnni. 

Mit jelent ez?  
Nem fogjátok látni a blogok a frissítéseit, amikre fel vagytok iratkozva, és a saját blogjaitokon pedig el fogjátok veszíteni a rendszeres olvasókat. 

 

Mi a megoldás?

A "BLOGLOVIN" c.  oldal, amelynek segítségével láthatjátok kedvenc blogjaitok legújabb bejegyzéseit. Több Információjért:

Noricii blogja

Diana Brunwun 21 blogja

Puszi:
LilyV
xoxo

25.Fejezet – Honeymoon is over, problems come

Sziasztok!
Nos, nem túl sok késéssel, érkeztem, de még mindig nem túl hosszú fejezettel :/ Tudom és sajnálom de egyenlőre ennyire vagyok képes.
Sokat gondolkodtam, hogy hogy írjam, megbontsam-e a szereplő szemszögeket vagy ne, és végül úgy döntöttem, hogy ez még végig Bella szemszöge lesz, de a következőben lesz Edward szemszög is , hogy azért ne hagyjuk őt se ki a játszmából ;)
Aki szeretné, az hallgassa meg hozzá az ImagineDragons-től az It's time c. számot.
Puszi
LilyV
xoxo

„ - Cicuska! Nem ez az első alaklom, hogy szembe nézek halállal és hidd el, nem is az utolsó. Veszélyes életet élek. Ilyen vagyok. És te is ugyanilyen vagy. És soha nem találkoztunk volna, akkor is mindketten veszélyes életet élnénk.”
/Jeaniene Frost – Sírig hű szerelmed/

 

Két hétig mindenről megfeledkeztem nem volt Volturi vagy Cullen család. Nem voltak kérdések vagy magyarázkodás. Csak mi ketten. Mindig is csodás érzés volt vele kettesben lenni és nem csak az ágyra gondolok … Imádom a társaságát, mindig is imádtam, csak ez most mégis más. Régen két önálló egymástól független vámpír voltunk, most viszont … most a másikhoz kötöttük magunkat. Bár sokan azt hiszik a házasság csak egy papír, én nem értek ezzel egyet. A házasságnak van egy érzete egy egymáshoz való tartozás érzete, amikor biztos lehetsz benne, hogy másnap láthatod és akkor is ugyanúgy fog szeretni mint tegnap, vagy két napja, vagy egy hónapja, vagy száz éve … Persze a kétely mindig felüti mocskos zöld fejét, de ettől még valahol mélyen tudod, hogy szeret, épp úgy, ahogy te őt. De minden más is más volt. Más volt úgy vele lenni, hogy már nem csak egy lány voltam, akivel néha megosztja a szobáját, hanem most már én voltam Mrs Cullen, a felesége és jó esetben az egyetlen nő, akivel megosztja a szobáját. Ez az kötelezettség nagyon tetszik és az is ahogy azt mondja „Mrs Cullen”, ahogy édesen, titkosan súgja, jól megízlelve a szót, úgy érzem menten elolvadok, ami nagy szó tőlem. Legszívesebben éveket, évszázadokat töltöttem volna vele abban a kunyhóban vagy … a kunyhó romjain. De sajnos most nem tehettem, most amikor már olyan közel járok ahhoz, hogy visszakapjam a gyerekeim. Így felszálltunk a hazavezető magángépünkre, mivel lekéstük a járatunk és nem halogathattuk tovább visszatérést … Nem túl meglepően a kellemes repülőút után leszállva a reptéren várt ránk Alice és Jasper és bár vidáman üdvözöltek bennünket láttam a szemükben, ahogy a kérdések belülről égetik őket. Nos igen, most túl kell élnem a kérdezősködést, ami elől elmenekültünk a nászutunkra. Így kihasználtam azt a 14 percet és 37 másodpercet, amíg megérkeztünk a Cullen villához, hogy felkészüljek a kérdések árjára. És nem is csalódtam bennük, ugyanis miután mind szívélyesen köszöntöttek minket, már nekem is estek és nem hagytak más lehetőséget, minthogy válaszoljak a kérdéseikre. Amikben megesősítést kértek arra, hogy Alice tényleg egy távoli rokonom, vagy hogy Caiusnak és nekem tényleg vannak gyerekeink – ezt a kérdést mondjuk nem tudtam miért érezték olyan különlegesnek, hiszen a gyerekeim ember koromban születtek, pontosabban akkor haltam meg. Őszintén szólva a gyermekeim kérdése mindig is fájón érintett, bár volt szerencsém találkozni velük, de nem tehettem semmit, nem ölelhettem meg őket vagy hívhattam őket a gyerekeimnek, rettenetese érzés volt, mégis több, mint a semmi. De ezt a sebet már évszázadok óta hordozom a szívemen, így már volt időm hozzászokni a kínhoz, de sosem tudtam legyőzni azt. Pár órával és ezernyi kérdéssel később, mikor már azt hittem, hogy vége és mehet mindenki dolgára, akkor jött csak a hideg zuhany. Edward csendesen ülte végig az egész kérdezz-felelek játékot, miközben magához ölelt és a karomat simogatta, mindaddig, míg elhangzott minden általa ismert válasz. De ekkor jött az ő kérdése.
- Hogy akarod legyőzni a Volturit?
- Sokan akarják a vesztüket, nekem csak szövetségre kellett lépnem velük. Nem érdekel, hogy mennyien halnak meg, vagy hogy mi lesz a Volturi bukása után, ezt majd az eszesek eldöntik, nekem csak a gyermekeim kellenek élve, és lehetőség szerint Caius, de csak mert azt akarom, hogy szenvedjen, amikor elmondom a gyerekeinknek az igazságot a hazugságairól, hogy a gyerekeimnek ne kelljen hirtelen szembesülniük az apjuk elvesztésével, mert miattuk eltudom viselni, ha Caius életben marad. A lényeg, hogy sokan vagyunk, jó stratégákkal, remek tervvel.
- Mégis mennyien vagytok? A Volturinak rengeteg katonája van.
- Mennyien vannak? 1-2 millióan maximum, ha addig mindenhonnan visszahívják a katonáikat és beveszik a szövetségeseiket. Nos, mi 5 millióan vagyunk.
- 5 millióan? De hogy? - döbben meg Jasper.
- A lényeg a jó szervezettség és a közös ellenség. - nevettem fel. Na jó, az 5 millióból 352 ezeren azok, akiket én támasztottam fel. Még hozzánk csatlakoztak azok, akik 2 évszázad során szövetségbe léptek velük, velem, a városom vámpír lakosai és még néhányan azokból a családokból, amikből a Volturi megölt valakit. - magyarázom.
- Mindig és tudtam, hogy sokat támasztottál fel, de hogy ennyi vámpírt... sosem gondoltam volna. - szól döbbenten férjem.
- Igen, ebben nagy szerepet játszott Maria és Violette. - csóváltam a fejem.
- Ki az a Violette? És mi köze volt ehhez Maria-nak? - kérdezi érdeklődve Jasper.
- Violette olyasvalaki volt, mint Maria, csak ő inkább a mexikói térséget akarta. Mindketten az újszülött hadseregekre specializálódtak, hiába mondtam én bármit. Mindkettővel megállapodást kötöttem. Én tanítottam nekik, hogy hogyan ne öljék meg azokat, akiket át akarnak változtatni.
- Cserébe te mit kaptál? - kérdi Jasper megborzongva a gondolattól.
- Titeket. - nézek Jasperre. - Miután már nekik nem kellettetek átadták a halottakat nekem. Én pedig mindet feltámasztottam, mert szükségem volt rájuk, hogy kiépíthessem a hatalmam, vagy legalábbis a hírnevem. Violette végül beleszeretett az egyik teremtményébe és feladta a harcot a területekért. Még most is élnek és csatlakoztak a hadseregünkhöz. Míg Maria elkövette azt a szarvashibát, hogy nem engedelmeskedett nekem. Túlságosan feltűnővé vált a Volturinak. Én pedig még nem tudtam szembeszállni velük, így hagytam hogy lemészároljanak titeket, hogy aztán mindannyitokat újra élesszem. Minden társad él, egyedül Maria nem. Aki egyszer megtagadta a kérésed, újra meg fogja … nem kockáztathattam, hogy eláruljon. - mondom eléggé érzéstelenül, de nem érdekelt. Attól még, hogy Edward felesége vagyok, nem fogok változni. Igen, néha kegyetlen vagyok, sőt talán még élvezem is, de ez vagyok én.
- Mi a tervetek? - kérdezi a mindig stratégiaian gondolkodó Jasper.
- Egyszerű, vannak beépítettek a Volturin belül is …
- Kétlem, hogy van az a vámpír, aki kockáztatná az életét, hogy nyalja a Volturi talpát … - csóválja a fejét Jasper.
- Talán még ők sem tudnak róla, hogy közénk tartoznak. - mondom elégedetten.
- Áh, értem. Szóval általuk fogtok bejutni a várba és szépen csendben megöltök mindenkit? - teszi fel a kérdést Jasper.
- Igen. Elég mocskos dolog, csalfán rárontani valakire és megölni. De háborúban és szerelemben mindent szabad.
- És mi lesz ha riadóztatják a többieket?
- Van B tervünk. Az első dolgom a gyerekeimet kimenteni, mert ha valami balul sül el, akkor a vár alatt lévő katakombák tele lesznek bombákkal. Amiknek elég nagy a hatóerejük, hogy a közvetlen közelükben lévő vámpírokat megöljék, ugyanis a detonáció képes szétszaggatni egy testet, amit a tűz hamuvá éget majd. Persze ez nem végleges megoldás, hisz sokan túl fogják élni. De a vámpírok többség retteg a tűztől, hozzánk fognak menekülni mi pedig megöljük őket … - vázolom fel a másik lehetőséget.
- Ez elég durva és szokatlan. - bólint elismerően Jazz.
- És honnan szereztek ennyi robbanószert? - kérdezi Emmett csillogó szemekkel, a brutalitás mintaképe lenne, ha nem lenne ilyen aranyos brummogós mackó …
- A fekete piac hemzseg a vámpíroktól. Se perc alatt hozzátudok jutni. - mosolyogtam.
- De mégis, pontosan hogyan? Kíváncsi lennék hogy szól egy drágaság. - vigyorog szemérmetlenül, mire Rose-tól kap egy jókora pofont.
- Hát azt nem árulhatom el, de ha annyit mondok, hogy én alapítottam a bűnvárosát, ahol rengeteg vámpír rejtőzik … akkor sejted, nem? De ha kell szerzek neked. - kacsintok rá játékosan.
- Héé, Bella, ne add alá még te is a lovat! - szól rám Rose, mire én védekezően feltartom a kezeimet.
- Jó, jó, nem adok robbanószert a kezébe.
- Ajánlom is! - mondja komolyan Rose, mosollyal a szája szélén.
- Nem baj, úgyis látni fogom a nagybummot! Ááh kíváncsi leszek, milyen lesz Volterra, miután felrobbantjuk. - dörzsöli össze a tenyereit széles mosollyal Emm.
- Majd csinálok róla képet, jó? - mosolygok rá és érzem, hogy most fogom megfosztani őt a kedvenc tevékenységétől … a harctól.
- Mi van? - hördülnek fel egyszerre hárman, név szerint Emmett, akitől elvettem a kedvenc játékszerét, Jasper, akitől az esélyt, hogy láthassa régi bajtársait és az én Edwardom, aki valószínűleg ezért az egészért nincs odáig … végül is meg tudom érteni, a helyében én is kiborulnék, ha nem hagyná, hogy harcoljak mellette. Szerencsére ennek elég kicsi az esélye, Edwardnak nincsenek ellenségei, vagy ha mégis, nem olyan komolyak, hogy hadakozni kellene velük.
- Ti nem fogtok harcolni. - mondom határozottan. - Ez nem a ti harcotok és nem akarom, hogy belefolyatok.
- Ugye ezt nem mondod komolyan? - kérdezte Emmett sértődötten, míg Jasper kérdőn felhúzta egyik szemöldökét és Edward azt sugallta a szemével „ Csak azt hiszed Drágám”. Elérkezett az idő, amit szerettem volna még halasztgatni.
- De halálosan komolyan mondom. - válaszolom, de nem törődöm Emm-mel és Jazz-zel,ők nem fognak ehhez annyira ragaszkodni, mint Edward, így inkább az ő szemébe nézek a válasz közben.
- De Bella … Ez nem csak a te harcod … az enyém is. - hangja lágy, kedveskedő és igencsak meggyőzően hat rám amikor így beszél, még az ördöggel is szembeszállnék miatta.
- Nem, Drágám! Csak a gyerekeimet akarom visszakapni, és nem akarom, hogy ott legyél! - válaszolok hasonló lágy hangon.
- De nekem is közöm van hozzájuk, hozzátok, a feleségem vagy! - mondja már sokkal dühösebben.
- Tudom és hidd el, hogyha nem a Volturiról lenne szó, akkor örülnék a segítségednek, de ismerem őket. Tudják, hogy most te vagy a gyenge pontom, az egyetlen gyenge pontom, ahol megsebezhetnek. Nem hagyhatom meg nekik ezt a felületet, értsd meg. - nézek rá könyörgő szemekkel.
- A francba is tudok magamra vigyázni! - csattan fel dühösen.
- Nem akarok kockáztatni.
- De én melletted akarok lenni a bajban! - kezd egyre jobban dühbe gurulni és a hangereje is egyre emelkedik. - Gondolatolvasó vagyok, simán meg tudom magam védeni!
- De bármikor történhetnek balesetek! Érts meg kérlek. - súgom halkan, próbálok meggyőző hangon beszélni, de tökéletesen értem, hogy mellettem akar lenni, ahogy én mellette, de nem tehetem kockára az életét pont most, amikor végre vele lehetek.
- Nem tilthatod meg, hogy elmenjek. - hangja határozott, de épp itt a bökkenő. Én is ettől tartok, nem hagy más választást.
- Edward, sajnálom, de ha nem hagysz más választást …
- Ezt hogy érted? Meg fogod tiltani, hogy elmenjek? - kérdezte már kiabálva, és idegesen járkálva.
- Én nem akarom ezt tenni, elég ha megígéred, hogy itt maradsz.
- Hát ezt komolyan nem hiszem el! - mondtam dühödten, mint egy kellemetlen beleegyezés és kiront a villából, be az erdőbe, hogy lenyugodjon. Eléggé letörten néztem utána, bár még így is jobban viselte, mint azt gondoltam volna …
- Ha most megbocsájtotok … - mondtam halkan, de nem fejeztem be és nem is vártam meg, hogy bármire is engedélyt adjanak, hisz nem volt rá szükségem, csak az illem miatt tettem. De már rohantam is Edward után, hogy megnyugtassam, hogy kiengeszteljem és hogy elbúcsúzzak tőle. Mit ne mondja nem volt túl egyszerű, de sokkal nyugodtabban mentem el, hogy ő rendben volt. De még minden előttem állt. Először is egy út Olaszországba, Volterraba és egy eligazítás a többi vámpírral, egy megbeszélés, hogy minden rendben menjen a támadóink között és végül de nem utolsó sorban az alsó szintek bebombázása. Nem épp egy leány álom, de azért túl lehet élni.

24.Fejezet - Weakpoint

Sziasztok!
Úgy gondolom ez az a fejezet, ahol a másik történetem Bellajához még inkább hasonlóvá válik ez a Bella. Nem így terveztem, úgy értem nem akartam ennyire hasonlóvá tenni a két eltérő szereplőt, de így alakult és nem is akartam rajta most változtatni, mert szerintem pont beleillik a képbe ez a viselkedésforma ...
most már lehet reménykedni a rendszeres frissekben, vége a tanévnek, túl vagyok az előrehozott érettségin, még pénteken eg nyelvvizsga, de ez már csak hab a tortán :D Remélem mindenki sikeres tanévet hagyott a háta mögött és elégedettek a bizonyítványotokkal :D de végre NYÁR van *-* Gondolom sokunkban már csak ez tartotta az életet :D
Na de inkább „befogom” mert eléggé szófosásom van ma … :D
Aki szeretné, az hallgassa meg hozzá  a Linking Park Burn it down c. számát.
Puszi
LilyV
xoxo

 

Harcolni csak egyféleképpen lehet: mocskosan. A tiszta, becsületes küzdelem csak arra jó, hogy megölesd magad, méghozzá rövid úton. Használj ki minden lehetőséget a kínálkozó orvlövésre, üss övön alul, és feltétlenül rúgj bele a földön fekvőbe – akkor talán te lehetsz az, aki élve hagyja el a helyszínt. Ezt ne feledd. Élet-halál harcról van szó. Ez nem bokszmeccs. Nem az nyer, aki több pontot szerez.
Jeaniene Frost

 

A düh úgy lángolt fel bennem, mint egy száraz erdő egy forró nyári napon. A gondolataim vörösbe burkolóztak és a a szemeim előtt is csak azt láttam, ahogy letépem a fejét a nyakáról. Bármit megtettem volna ezért ebben a pillanatban. A dühöm átterjedt azokra, akiket egyszer visszahoztam a vámpírlétbe, azokra, akik a vérvonalamhoz tartoznak. De nem tudtam velük foglalkozni, nyugtalanságukat is csak egy mély, elrejtett gondolat tudatta velem. Talán ez volt az az épeszű gondolat is, amely suttogó hangján az szembejutotta, hogy ezzel csak rontanék helyzetemen. Bár ettől nem lett semmi sem hirtelen rendben, nem tudtam villámcsapásszerűen lenyugodni, de küzdöttem a vörös köd leküzdéséért. Miatta nem fogom tönkretenni az egyetlen esélyem, ő nem éri meg, hogy feladjak mindent, és megöljem. Folyamatosan ezeket mantráztam magamban, míg percekkel később teljesen nyugodt hangon, de mégis belülről feszítő dühvel szólaltam meg.
- Te nem vagy senki, hogy megmond mihez van jogom és mihez nincs.
- Ehhez épp van. - mosolyog negédesen.
- Csak annyi, mint nekem. És ne hidd, hogy feladtam!
- Ez meg sem fordult a fejemben, de be kell ismerned, hogy mi állunk nyerésre.
- Én ebben nem lennék biztos. - nevetek fel felszabadultabban.
- Miről beszélsz Bella?
- Előszeretettel vesztek semmibe, amit én mindig is nevetve fogadtam. Beletörődtetek, hogy csak egy gyenge nő vagyok, segítség és kapcsolatok nélkül. Egyedül a Románokra figyeltetek és a leszármazottaimra. Azt vártátok, hogy magam köré gyűjtöm őket és a képességeikkel támadlak titeket. Teljesen rossz irányba tapogatóztatok. Mindig azt hittétek én nem olyan vagyok, mint Maria. Neki volt egy rossz lépése és máris kiküldtétek a katonáitokat. De rólam sosem feltételeztétek, hogy hadsereget teremtek.
- Ugyan már Bella! - nevet fel lekicsinylően Caius. - Észrevettük volna, ha újszülött hadsereget hozol létre. És ha jól tudom Maria-val voltak összetűzéseitek.
- Nos igen, voltak, mert nem fogadta meg a tanácsaimat és lám csak lám a saját csapdájába sétált...
- Nos igen, hagytad őket meghalni. - szólal meg Aro, ezzel megszakítva a párbeszédünket. - Maria a segítségedért könyörgött, míg te a kisujjadat sem mozdítottad érte.
- Nem fogadta meg a tanácsaimat, csak ment a feje után, megérdemelte a halált.
- Ezzel nem festettél magadról túl jó képet.
- Nem is ez volt a cél. - vonok vállat.
- Hát akkor? - kérdezi Aro.
- Valami teljesen más. Maria hadsereget akart, én elmondtam hogy hozhat létre egyet. De ezzel ő is fizetett nekem. Ami az övé volt, az az enyém lett. Ilyen egyszerű az egész. - mosolygok negédesen.
- Ezt hogy érted? - kérdezi Aro, nyugtalankodva.
- Azt hittétek csak így feladom? Komolyan ennyire ismertek, Caius?
- Ezt hogy érted Bella? - Caius szemei a négyszeresére kerekednek a kíváncsiságában, ami igazából elég vicces látvány volt.
- Komolyan azt hittétek, hogy csak beletörődöm, abba, hogy elvettétek a gyerekeimet? Hogy lehettetek ilyen naivak?
- Mi a franc? - Caius nyugtalanná válik, de nem úgy, mint Aro, ő már nem csak nyugtalan lett, ő retteg.
- Amíg ti az elefántcsonttornyotokban ücsörögtetek, királyosdit játszottatok, igazságtalanul ítélkeztetek. Amíg a gyerekeimet rejtegettétek és azt hittétek a földbe tiportatok. Addig én nem adtam fel. - nevettem fel kárörvendően, és fenyegető, lassú léptekkel Caius felé közeledve.
- Ők az én gyerekeim! Én neveltem fel őket! Ne mássz bele az életükbe! - mondja dühösen, mire én elé suhanok és a torkánál fogva egy fának taszítom, aminek a törzse kettéreped.
- Én szültem őket! Te pedig nem szóltál, hogy túlélték! Eltitkoltad előlem őket! Elvetted tőlük az anyjukat! Nem gondoltál még rá, hogy rám lett volna szükségük, nem a lotyóidra?! - kiabálok mert már csak a kiabálással tudom féken tartani magam, ez az egyetlen, ami miatt nem töröm ki a nyakát és tépem szét a testét darabokra.
- Mit tettem volna? Szóltam volna, hogy gyere vissza? Nem jöttél vissza hozzám, miután átváltoztál, még akkor sem, amikor beálltam a Volturihoz, pedig akkor már tudtál rólam! Hát miért szóltam volna?
- És én? Én miért mentem volna vissza? Sosem voltam olyan naiv mint hitted! Már ember koromban is jól tudtam, hogy nem egy szeretőd volt. Még ha csak bármi többet is éreztem volna irántad, mint hálát, amiért jól törődtél velem, akkor valószínűleg megkerestelek volna. De így? Minek? Amikor végre egyenrangú lettem veled. A frászt!
- Meg se próbáltál változtatni a kapcsolatunkon!
- Megpróbáltam! Úgy tettem, mint mindenki más abban az időben! Álmosollyal tűrtem, hogy más nőkkel hemperegsz! Eltűrtem a parancsolgatásaidat és hogy a nyilvánosság előtt mindig szerető feleségnek kellett látszanom!
- Még hogy teljesítetted a parancsaimat? Akkor mentél, amikor kedved tartotta! A tudtom nélkül hívtál vendégeket!
- És? Ennyit igazán megérdemeltem, miután megvettél a családomtól! Egész életemben azt kellett tennem, ami neked hasznot hozott. Jópofát kellett vágnom a hülye barátaid előtt, sőt az undorító perverzióidat is elviseltem. Igen, igazad van, a nők ezt sem engedhették meg maguknak, de ismerd be, hogy ezért vettél el engem! Uralni akartál, de nem tudtál! Sosem tudtál. - nevettem fel, mert tudtam, hogy ez eléggé sérti az önbecsülését.
- Nem, sosem tudtam parancsolni neked, még a gyerekeinkkel sem tudtam elérni, hogy behódolj nekem. De ez nem azt jelenti, hogy feladtam. Főleg most, hogy új támadási felületet adtál... Mrs Cullen. - nevet fel kárörvendően és két testőr lefogja Edwardot, aki valószínűleg ránk koncentrált, mert nem tudott kitérni a két fogva tartójának karjaiból. - De mit tennél az újdonsült férjedért? Őt gondolkodás nélkül megölöm, nem mint a gyerekeinket. Erre, mit lépsz szívi? - nevet elégedetten Caius, mire én is elmosolyodtam. A gyűlölet, ami szétáradt bennem, elöntötte azokat, akiket már feltámasztottam. Caius aláírta a harcot. Ő akarta. Az impulzus, amit kibocsátottam, csak egy jel volt, mind érezték, akik hozzám tartoztak és hirtelen előugrottak és tették amit kell. A harcosaim képzetten ugrottak a Volturi katonáira, akiket teljesen váratlanul ért a lesből támadó vámpírok sokasága. Többen voltak az én harcosaim, nagyobb esélyekkel, és képességekkel is.
- Azt mondom, cseszd meg szívi! - csavarom ki a karját és a harcosaim kezei közt vergődő katonái felé fordítom, hogy lássa őket, ahogy megölik. - A királyok, a két feleség és 3 testőrön kívül öljétek meg mind. - adom ki a parancsot, mire ők szívélyesen teljesítik, hisz nem csak én, de ők is utálják a Volturit. A testrészeket egy kupacba halmozták és csak arra vártak, hogy meggyújtsák őket. - Nos, hogy tetszik? Ők a szövetségeseim, akik bármikor szívesen megölnek pár Volturit. Hát nem csodálatos. Mindig beletörődtetek, hogy egy gyenge nő vagyok, de most végig fogjátok majd nézni, ahogy mindenetek romokba hullik. Ha tetszik, ha nem, a gyerekeimet visszaszerzem, és tudni fogják, hogy elvetted őket tőlem. Sokan úgy gondolják, hogy a királyságotok már a végét járja, Aro. Talán ha nem követted volna el azt a hibát, hogy ellenem szegülsz, akkor most nem itt tartanánk. De megígérte, hogyha visszahozom Sulpiciat a vámpírlétbe, akkor megismerhetem a gyerekeim. De nem teljesítetted. Ekkor döntötted el, hogy ez lesz.
- Mi? Mik a céljaid? - kérdezi Aro dühösen. - Hatalmat akarsz? Megkaphatod, Caius feleségeként, uralkodó lehetsz. A gyerekeidet akarod? Csatlakozhatsz hozzánk és mindennap láthatod őket!
- Nekem ne mondd meg, hogy mit tegyek! Egyszer hittem az ajánlatotokban, még egyszer nem! Én nem akarok mást, mint a gyermekeimet! De a többiek … a többiek el akarnak törölni titeket a Föld színéről. Úgy gondolják a vámpírtársadalomnak fejlődnie kell, ahogy azt az emberek is tették. Sokaknak nem tetszik, hogy ilyen szűk körben, beleszólások nélkül hozzátok a törvényeiteket.
- Mi a franc? - döbben le Aro.
- Nézd én teszek rátok meg a királyságotokra. Ők bele akarnak szólni a vámpírok ügyeibe, én meg bosszút akarok. A célunk ugyanaz, kiirtani titeket. - vonok vállat.
- Akkor most megölsz? - kérdezi Caius, némi félelemmel.
- Nem. Most még nem. Ez az én esküvőm és én el akarok végre menni a nászutamra. Meg aztán azt akarom, hogy szenvedjetek mielőtt megölünk titeket, úgy, ahogy nekem kellett évszázadokon keresztül, de nektek nem kell olyan sokáig tűrnötök. És most menjetek, amíg nem gondoljuk meg magunkat. - mosolygok negédesen. Ők pedig nem vitatták az akaratom, azonnal kereket oldottak.
- Biztos, hogy jó ötlet volt ez, Bella? - kérdezi halkan Nora.
- Elkezdik összerázni a katonáikat, de nem lesz rá idejük. Mi lépünk először. Kész tervünk van. Ne aggódj Nora. - mosolygok rá kedvesen.
- Nem erre gondoltam. Tudom, hogy jó és kidolgozott tervünk van és többen is vagyunk, mint ők, de … mi lesz a gyerekeiddel? Nem félsz, hogy Caius ellened hangolja őket?
- Nem. Nem olyan ostoba. Azt mondta nekik, hogy meghaltam, fogalmuk sincs, hogy vámpír vagyok. Nem fog nekik mondani semmit, mert akkor elárulná magát. De most már tényleg szeretnék elmenni a nászutamra. - suhanok vissza Edward mellé és a karjaiba bújok, amiért Edward egy csókkal ajándékoz meg. - 3 hét múlva találkozunk, ahol megbeszéltük. - mosolygok szívélyesen a vámpírjaimra, és se perc alatt sikerült visszazökkennem az esküvői hangulatomba. Edward füléhez hajoltam. - Szerintem meneküljünk, mielőtt elkezdenek kérdezősködni. - súgom halkan, mire Ed elneveti magát.
- Igazad van. - mondja és mint két tini, úgy szaladunk a kocsihoz, hogy elinduljunk végre a várva várt nászutunkra. Bár még a reptérre vezető úton a Volturi beárnyékolta örömünk, de amikor felszállt a gép úgy éreztem hátrahagytam az eddigi negatívumokat és csak mi repülünk nászutunkra. Csak mi ketten voltunk és a szerelmünk. Két teljes egész hétig csak mi leszünk, egy eldugott helyen, amerre madár sem jár. Mi mást kívánhat egy nő a nászútján? Nem tudom, talán mások egy hatalmas hotelt és teljes kiszolgálást akarnak egy szép tengerparton vagy egy ismert helyen, de nekem nem kellett több, mint ez az eldugott hely. Ahol meglepetésemre egy kis kunyhó is várt ránk. És a férjem - azt hiszem még meg kell szoknom, hogy szeretettel és szerelemmel mondhatom ki ezt a szót - biztosított róla, hogy a ház csak a miénk, nem kell törődnünk azzal, hogy megőrizzük épségét...

Díjak *-*

Sziasztok! :)

Sajnálom, ez még nem a friss, de már haladok vele :) Holnap felkerül ez 100% :)
De több díjat is kaptam, amit sajnos nem tettem fel már jó ideje :/ Emiatt elég szarul is érzem magam :/  De most bepótolom!

A Libster díjat köszönöm szépen Majomka-nak és Hope-nak! <3

Szabályok!

1. Küld tovább öt embernek!
2. Válaszolj a feltett kérdésekre!
3. Mondj magadról nyolc dolgot!

 

Hope kérdései:

1. Van-e tetoválásod vagy piercinged?
Nincs, de szeretnék tetkót *-*
2. Ki a kedvenc zenészed?
Remek kérdés, őszinte leszek, fogalmam sincs, mostanában főleg együtteseket hallgatok, de azok közül sem tudnék választani.
3. Milyen könyveket olvasol?
Imádom a fantasy-kat, amikben van akció, izgalom és persze azért egy kis romantiksu szál sem árthat. Jelenleg Alice Hoffman-tól A tizenharmadik boszorkányt olvasom ( nem igazán tudom ajánlani, nekem nem nyeret el a tetszésem)
4. Milyen a kapcsolatod a barátaiddal?
Úgy gondolom nagyon jó a kapcsolatunk, persze vannak súrlódások, de ez szerintem mindenkivel előfordul.
5 Szereted az állatokat? Van-e kedvenced?
Igen, szeretem az állatokat (a madarakon kívül) Kedvencem nincs, per pillanat pókot szeretnék, de anyu persze nem engedi …
6. Milyen filmet néztél utoljára?
Moziban? A burkot láttam. Itthon pedig a Pengét.
7. Sportolsz valamit?
Sajnos egészségügyi problémák miatt nem sportolok …
8. Mennyi időt töltesz a családoddal?
Édesanyámmal próbálok a legtöbb időt tölteni, de sajnos ez nem túl sok, mivel sokat dolgozik, nekem meg sok iskolán kívüli elfoglaltságom van, na meg ott vannak a haverok is.

Majomka kérdései:

1. Milyen könyvet olvastál legutoljára?

Utoljára Sarwat Chadda Az ördög csókja c. könyvet olvastam ki, de per pillanat Alice Hoffman A tizenharmadik boszorkány c. könyvet olvasom.

2. Melyik zeneszám a kedvenced?
Húú, nem is tudom rengeteg kedvencem van, nem tudok dönteni.

3. Mióta vezeted a blogodat?

4. Minek a hatására kezdtél el írni?

5. Ki a kedvenc színészed, színésznőd?

6. Mi a legnagyobb álmod?
Egy nagy boldog családot szeretnék majd.

7. Voltál már szerelmes?
Igen voltam.

8. Van kedvenc virágod?
A nárcisz és a kék rózsa. ( bár még csak festettet láttam, igazit nem, és bár eléggé természetellenes, nekem nagyon tetszik, olyan különleges és ritka)

8 Dolog rólam:

1. Utálom ha fotóznak.
2. Irtózom a madaraktól.
3. Nem vagyok valami nagy Facebook-használó, valahogy nem tudom lekötni magam, inkább Twittert használok.
4. Eléggé izgulós típus vagyok.
5. Imádom a pörgést, az elfoglaltságot, amikor tényleg kihasználom a napjaimat és nem fecsérlem el.
6. Néha hadarok, általánosban emlékszem mindig ezt fejlesztettem xD
7. A legnagyobb félelmem, hogy elvesztem anyukámat.
8. Az Euróvízión Azerbajdzsánnak szurkoltam, imádom a számukat, bár eléggé nyálas …

Ezt a díjat már majdnem mindenki megkapta, nem is egyszer, így ezt már nem küldöm tovább .. remélem nincs harag ;)

A másik díjat köszönöm szépen Majomkának, Minie95-nek és Hope-nak!  <3

Szabályok:

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat!2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma!

3. Egy- egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról!

Akiknek küldöm: 

1.  Pupi és Minie95 közös blogjának

2. Rekaa888 blogjának

3. Cassy Crockett blogjának

4.  Lexy blogjának