15. Fejezet – I can't belive that I see you again

Sziasztok!

Sajnálom a csúszást, de nem vagyok valami jól, tegnap akartam szólni, hogy késik a friss, mert nem voltam valami jól, ma se vagyok sokkal jobban, de most már legalább annyira összeszedtem magam, hogy megírjam a frisst <3
Remélem nem lett olyan rettenetes.
Aki szeretné az hallgassa meg hozzá  Coldplay-től a We never change. című számot.
Puszi
LilyV
xoxo

 

Csapdában vagyok. Rám törnek a régi dolgok, emlékek, napok, az életem darabkái. Minden apró kockákra hullott szét, és most falként vesz körül, és egyre jobban bezárul körülöttem. Nincs semmi. Próbáld megérteni. Próbáld meg felfogni, hogy mi történik. Semmi nincs a térben. Minden áttetsző.
Evelyn Lau

(Edward szemszöge)
Még Emmett gondolataiban megfogalmazott perverzió is csupán megmosolyogtattak, nem ösztönöztek arra, hogy megvédjem a magánszféránkat. Lehet ez csak az elmúlt nap miatt vagy azért mert az én fejemben is sok mindent megfordult. Viszont a kínosabb kérdésektől szerencsére megmenekültünk, ugyanis a testvéreink hazatértek. Két hét múlva számítottunk volna rájuk, így nem kissé megdöbbentünk korai érkezésükön, bár húgomból kiindulva nem kellett volna meglepődnöm. Számíthattam volna rá, hogy Bella miatt hamarabb térnek haza. De persze nem számítottam rájuk. Húgom a megszokott módon ugrándozva üdvözölt mindannyiunkat, Bellat hagyva a végére.
- Szia! Jajj annyira örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek. - vigyorog rá és szorosan megöleli, komolyan azon gondolkodom, hogy esetleg le kéne veszítenem Bellaról, mielőtt szétroppantja, de végül csak elengedte.
- Én is örülök Alice. - mosolyog rá barátságosan Bella.
- Jajj olyan jó barátnők leszünk! Együtt megyünk majd vásárolni és majd csinálunk csajos estét a többiek. Jajj tök jó lesz. Tanyat is imádom, de tudom, hogy ti ketten sokkal jobban kijöttök a bátyámmal. - mondja egy szuszra és folytatja tovább a fecsegést. A gondolatai is zsongtak a gondolatoktól, így inkább Bellara koncentráltam, így kizárva a többiek gondolatait, csak a nyugodt csöndbe burkolóztam. Én csak mosolyogva csóválom a fejem, míg Bella tetetett aggodalommal bújik hozzám, mintha védelemre lenne szükséges. Ritka szép alkalom, amikor Bella így viselkedik, még ha csak játszik is. Tehetséges színésznő az egyszer biztos. Egyszerre tűnik ijedt kiscicának és vad tigrisnek.
- Levegőt is veszel? - kérdezi végül mosolyogva Bella, amikor Alice szóhoz engedte.
- Csak ha szükséges. - nevet fel húgom. - Na, akkor holnap mit szólnátok egy nagy családi bevásárláshoz?- erre a kérdésre Emmett is és én is tiltakozóan nyögtünk fel. Bármit csak ne kelljen mennünk … De Bella csak elmosolyodott, valamiért jóban akart lenni Alice-szel is, így azonnal belement a dologba.
- Rendben van, én szívesen megyek, csak valaki adjon egy napszemcsit. - mondja Bella.
- Bella, ne mááááár. Kérlek, ne add alá a lovat! Így is rettenetese lesz. - próbálok könyörögni.
- Ugyan már Edward, nem lesz olyan szörnyű. - mosolyog rám elbűvölően.
- Oh, te még nem ismered a testvéreimet... - hozok fel ész érveket a vásárlás ellen.
- Most kibírod. - mondja szemeimbe nézve és olyan lágy meggyőző hangon, amit csak nagyon ritkán használ – na jó, ha valakit meg akar győzni akkor gyakran beveti. Nem tehettem mást, mint ez lemondó sóhajjal tudomásul veszem, hogy most nem nyerhetek.
- Köszöntelek a klubban bratyó. - veregeti meg hátamat Emmett.
- Hé, ezt kikérem magamnak, én nem vagyok papucs! - ellenkezem.
- Pedig nagyon úgy tűnik. A végén még nagyobb papucs lesz belőled, mint belőlünk. Hah, de most mi fogunk rajtad röhögni, ahogy te tetted velünk. Igaz Jazz? - kérdezi Emmett és mindketten testvérünkre nézünk, aki még mindig az ajtóban áll, lefagyva, mint valami szobor. Egyikünk sem tudta hová tenni a dolgot és ez megdöbbentett. Így Bella néma gondolatai helyett Jasper gondolatait kutattam és nem kellett sokáig keresgélnem, hogy megtaláljam a választ. A választ, ami annyira megdöbbentő volt, hogy én is lefagytam és csak figyeltem Jasper gondolatai és emlékeit Bellaról.

(Bella szemszöge)
Ahogy megpillantottam Jaspert tudtam, hogy már nincs menekvés. Ennyi évtizeden keresztül direkt távol maradtam a családtól, hogy még véletlenül se találkozzak vele. Most is csak azért jöttem, mert tudtam, hogy nincsenek itt és szánt szándékomban állt eltűnni innen, mielőtt hazajönnek. De ez van azzal, aki kockáztat és belebukik. Nagy cucc, volt már ennél nagyobb problémám is. De azért próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Mindent megtettem, hogy eltereljem Edward és Alice figyelmét is Jasperről, de ez persze nem segített, csupán időhúzásra volt elegendő. De nem elég időre ahhoz hogy Jasper feldolgozza a sokkot, hogy itt vagyok. Őszintén szólva eléggé kényes terep ez az ügy, de nem nekem, inkább Jaspernek és Alice-nek, esetleg még Edwardnak is, bár őt ismerve kétlem, hogy őt zavarni fogja az, ami most fog kiderülni. Mert Jasper döbbent ábrázatát már nem lehet csak úgy kimagyarázni.
- Jasper, Drágám, valami baj van? - kéri aggodalmas hangon az eddig oly vidáman ugrándozó kis törpe. De Jasper nem válaszol, csak úgy néz rám, mintha szellemet látna. - Jasper? - kérdezi halkan Alice és ő is rám néz, követve férje tekintetét.
- Azt hittem meghaltál. - szól végül halkan , szemeiben őrült vadként kergetőznek az érzelmek.
- Tudom. - válaszolok tömören.
- Direkt hitetted el velem, hogy meghaltál?
- Talán.
- Válaszolj! - ordít rám, szemei elsötétülnek a dühtől, míg én próbálom megőrizni a nyugalmam.
- Velem ne beszélj így, Jasper!
- Akkor válaszolj a fenébe is!
- Nem mindegy mit tettem vagy sem?
- Nem, egyáltalán nem!
- Pedig az! Már régen volt Jasper, már rég túl vagy rajta.
- Mi van ha nem?!
- Akkor hazudsz.
- Ez badarság!
- Jasper sosem akartad elfogadni a játékszabályokat. Pedig én figyelmeztettelek, már jóval előre megmondtam mi lesz a vége, de te odáig voltál Maria-ért. Mond csak, emlékszel még rá? Vagy már őt is elfelejtetted? Emlékszel miket tettél meg, mindig, amikor csak óhajtotta?
- Nem ezt kérdeztem! - szűri fogai közt.
- Nem, tényleg nem. De fel kell nyitnod végre a szemed! Látnod kell, nem csak nézned!
- Mire célozgatsz itt nekem? Azt hiszed nem emlékszem a múltamra, tisztán emlékszem rá, minden egyes mocskosságra!
- Ez is valami. - mondom gúnyolódva.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Jajj Jasper hát semmit sem tanultál? A dolgok nem mindig azok, amiknek hisszük őket.
- Most az egyszer legalább beszélj tisztán és ne hadoválj itt össze mindent, mint általában!
- Te meg tanulj meg szépen kérni a követelőzés helyett. - mondom negédesen mosolyogva.
- Ti ismeritek egymást? - szakítja meg diskurzusunkat Emmett.
- Tesó, neked aztán van eszed. - néz rá gúnyosan Jasper.
- Tanulj meg uralkodni magadon és ne másokon tölts ki a haragod. - mondom szinte mint holmi parancsot. Erre ajkai összeszorulnak és az erőlködéstől remegnek.
- Tyű Bella. Érdekelne, hogy mi folyik itt, ha nem túl nagy kérdés. - Emmett hangja kissé fojtott a nevetéstől.
- Bonyolult.
- Van egy olyan sanda gyanúm, hogy fel tudjuk dolgozni. - vigyorog. - Egyébként Jasper miért néz úgy, mint aki mindjárt megfullad? Most komolyan Jazz direkt csinálod, mi? - nevetett fel, de Jasper nem szólt, még mindig engem nézett, mintha más nem is lenne körülötte. Komolyan félelmetesnek tűnt. De nem foglalkoztam vele, tessék, ez most az ő sara, nem az enyém.
- Nekem meg van egy sanda gyanúm, hogy nem fogod megtudni miről van szó. - kacsintok Emre.
- De miééééért? - néz ártatlanul.
- Vannak dolgok amikbe nem kell belefolynod még neked sem. Tudod kell egy picike magászfére mindenkinek, nekem meg kicsit több. - öltöm ki rá a nyelvem.
- Magánszféra alatt titkokat értesz?
- Mondjuk. Tudod én megszoktam, hogy egyedül létezem és senki sem faggatózik. Szóval örülnék, ha megegyeznénk, hogy visszafogod magad.
- Hát nem ígérhetek semmit sem, túlságosan is szeretek belepiszkálni mások magánéletébe. De mondjuk, hogy nem fogok túl sokat piszkálódni. Csak hogy lásd milyen jó fej is tudok lenni. - húzza ki magát büszkén.
- Te és a jófejség? - nevetek fel. - Imádom a szarkazmusod Emmett. - mondom picit gonoszan, de csak játszottam, és úgy gondoltam, ezt ő is érti, mert először elmosolyodott, de aztán hamar korrigálta magát és eljátszotta a durcás kisgyereket. - Mondták már, hogy ilyenkor olyan vagy mint egy kis bocs? - nevetek fel és széttúrom a haját, mint ahogy a gyerekeknek szoktál.
- Naaaa! - nyafogott, ami már csak Emmett személyéből adódóan vicces volt.
- Jól van, jól van kis bocs, nem dühítelek tovább. - mosolyogtam vidáman, miközben próbáltam megfeledkezni a Jasper nevezetű problémáról. De nem igen jött össze. Csak annyi változás történt, hogy Carlisle is hazaért közben. Miközben sikerült figyelmemet újra Edwardnak szentelnem. Pontosan tudom, hogy Jasper gondolatai neki már elárulták a dolgok nyitját s azt is pontosan tudom, hogy ő érti a dolgokat. Hát persze, hogy érti. Ha ő nem értené, akkor ki értené, persze rajtam kívül … Így érdeklődve pislogok rá, próbálom megfejteni mit szól azokhoz, amik most derültek ki számára. Talán megérzi, hogy mire gondolok, vagy csak egyszerűen felfigyel rá, hogy kutatóan nézek rá. Ő az, aki ismer és képes megfejteni a tetteimet, de ahányszor ezt teszi egy kissé megrémít, hogy ennyire ismer. Félelmetes a tudat, hogy van valaki, aki ismeri a titkaim, minden olyan titkom, amit a világ elől titkolok. Rémisztő, hogy bár nem hallja a gondolataim, ugyanúgy tudja mi jár a fejemben, vagy legalábbis sejti. Ennek megfelelően egyértelműen adja tudtomra mit gondol. Mellém lép, birtoklóan átölel és megcsókol. Ez az első olyan alkalom, hogy nem zavar, hogy ezzel olyan hatást ér el, mintha azt mondaná, a tulajdona vagyok. Bár lehet az sem zavarna, még akkor sem, ha minden eddigi érzésemet felborítaná. Ezzel az apró gesztussal viszont sikerült elérnie, hogy Jasper végre ne engem bámuljon. Edward elérte, hogy Jasper ráfigyeljen és ezzel Ed is tisztában volt. Komolyan nézett Jasper szemébe, miközben nem engedett el. Olyan volt, mintha tekintetük harcolna egymás ellen. Furcsa volt nézni a néma párviadalt, de elég időt hagytak nekem, hogy felfigyelhessek Alice aggódó tekintetére, Emmett érdeklődő tekintetére és a többiek kíváncsi, aggódó pillantásával. Tisztában voltam vele, hogy mi zajlik a két pasi között, ahogy azt is, hogy az, hogy ki „nyeri meg” ezt a kis néma viadalt édes mindegy. Mindegy, mert Jasper nem változott. Azt hittem, hogy megtanulja kezelni, de nem ment neki. Pedig én mindent megtettem ezért. Sosem értettem, hogy ő miért érzi ezt jobban, mint bárki más, mint mondjuk Edward érezte … Lehet a képessége miatt van. Igen valószínűleg ez a magyarázat. Egyet viszont így biztosan megtudtam, mégpedig azt, hogy akárhogy is, nem maradhatok a Cullen családdal, ilyen körülmények között.

14.Fejezet – With dirty cards

Sziasztok!

Mint ahogy mondtam, a farkasok többet nem fognak szerepelni a történetben, bár még lesz róluk említés, de mint szereplő nem kerülnek bele a fejezetekbe. Viszont a mostani fejezet egy aprócska átkötés, rövidebb cselekménnyel. De azért remélem tetszeni fog.
Ha szeretitek hallgassátok meg hozzá Kelly Clarksontól a What doesn't kill you, makes you stronger c. számot.
Puszi
LilyV
xoxo

 

Sem a szerelem, sem pedig a gonosz nem képes legyőzni mindent, de a gonosz cinkelt lapokkal játszik.
Laurell Kaye Hamilton

 

(Bella szemszöge)
Miután hazakísértem a kisfiút visszatértem a villába, tudva, hogy már biztos lesz ott valaki Edéken kívül. És nem tévedtem. Mindenki ott volt, a ház hemzsegett a vámpíroktól, mint mindennap, főleg így, hétvégente. Ez az időszak, amikor Carlisle is általában itthon van. Ez az az idő, amikor a Cullen és a Denali család velem kiegészülve valami közös programot csinál. Vagy nagy családi vadászatot, amin persze én csak mint kísérő veszek részt vagy vihar idején játszunk, vagy a városban csinálunk valami programot, mint a normális emberek. Mivel ma a nap hét ágra sütött, így a városi tevékenységek és a baseball kiesett a pikszisből és maradt a vadászat. Persze ezeknek is megvan a varázsuk. Mind együtt vagyunk, mintha egy család lennénk. Kezdem magam közéjük valónak érezni és ettől rettegek folyton-folyvást. Ez is az olyan pillanatok közé tartozott, amikor igenis szerettem volna tényleg közéjük tartozni, az az összetartás, ami köztük van, az a szeretet, minden, amit eddig sosem akartam és most mégis. Kicsit olyan érzés velük lenni, mintha megváltoznék és elveszteném az igazi énem. Sosem féltem igazán semmitől, de ettől igen, félek attól, hogy elvesztem Edwardot, miközben az önelvesztéstől is rettegek, még ha valahol mélyen tudom, hogy mindkettőtől nem óvhatom meg magam. De a legszörnyűbb, hogy nem tudom melyik fájna jobban. Ezek a „családi” hétvégék mindig erre vonják fel a figyelmem. Most is így volt, bár remekül szórakoztam Emmett idióta viccein és már megtanultam figyelmen kívül hagyni Rosalie ellenségeskedő viselkedését, pedig alig két hete vagyok itt, mégis olyan természetes, hogy itt vagyok, mintha csak mindig velük lettem volna. Laurent miatt egy kihalt úton mentünk a hegyek felé, ahol teljesen nyugodtan vadászhatnak. De egyvalamivel nem számoltunk, mégpedig azzal, hogy mindig vannak elvetemült emberek és mindig vannak olyanok, akik megszívják az ilyesmit. A szél egyszer csak édes emberi vér illatot hozott felénk. Éreztem a zamatát a nyelvemen, szinte már azt is éreztem, hogyan lüktetne a vénája a számban, de ez mind olyan gondolat volt, amire nem gondolhattam. Ez a farkasok területe, itt minden ember védett. Ugyan a nyílt sebből áradó vér illata égette a torkomat, mégis nyugodtan konstratáltam, nem foglalkozva vele, hogy az az ember valahol egy barlangban haldoklik, csak folytattam tovább a beszélgetést Emmettel, aki meglepetten nézett rám. Láttam, ahogy szemei elsötétülnek a vér illatától. Észleletem, ahogy a két család több tagja megtorpan és minimalizálja a lélegzeteinek számát. Míg a két családfő, Edward és én teljesen nyugodtan lélegeztünk tovább. De egyvalami a hirtelen jött meglepetés fölébe keveredik, mégpedig Laurent, bár korlátozta a lélegzetvételét, mégis tisztán látható, ahogy testtartása változik, a szemei elsötétülnek, de a többiek nem fordítanak rá különösebb figyelmet, csak Edward, aki nyilván hallja gondolatait. Elfelejtik, hogy Laurentnak ez jó pár évtizeden sőt évszázadon kereszt az életfilozófiája volt, hogy embereket öl. Egyszerűen megnyugodnak, hogy kevesebbet lélegzik, de nem foglalkoznak vele, hogy ez csak egy álca, egy álca, amit a ragadozó éne visel, hogy elterelje magáról a figyelmet. Én jól ismerem ezt az ént, amikor Edwardnak segítettem visszaszokni az állati vérre, akkor megtanultam megkülönböztetni a dolgokat. Épp azért, mert pontosan tudom, hogy hamarosan kitör belőle az állati éne figyelmeztetően pillantok Edre, tudom, hogy érti mit akarok. Természetesen mind utána iramodunk, de mielőtt még utolérnénk megszólalok.
- Bízzátok rám ,tudom mit teszek. - hangom nyugodt, mint általában, a hideg pókerarc virít arcomon, ahogy Laurent elé ugrok, aki vad morgással akarja tudtomra adni, hogy tűnjek el innen. Elmosolyodom. - Most bizonyítottad be, mennyire gyenge vagy. Mindig ettől féltél, nem? - ez a legjobb fegyver, a lelki zsarolás. - Gyenge vagy, gyáva. - látom ahogy a szemében pár pillanatra felvillan az értelem, de ugyanolyan hamar el tűnik. Ez a Laurent teljesen más, mint a régi, általam ismert Laurent, viszont rá kell jönnöm, hogy neki sokkal sebezhetőbb gyenge pontja van, mégpedig Irina. Tudom mit kell tennem, ott kellene belé rúgnom, ahol a legjobban fáj, hogy kitisztuljon a feje és önmagától tűnjön el a vérző ember közeléből, aki nyöszörgéssel jelezte, hogy még némileg magánál van. - rendben Laurent, gyerünk, érezd csak, ahogy lüktet a vére a nyelveden, érezd azt az édes ízt a szádban, majd ahogy nyugtató forrósággal enyhíti torkod fájdalmát. Gyerünk tedd meg, de számolj a következményekkel! Irina megfogja ismerni a gyilkológépet, aki a lelked mélyén vagy. Nagyobbat fog benned csalódni, mint amennyit el tudna viselni, főleg ha megtudja milyen ocsmányságokat csináltál ezelőtt és még látja is, ahogy kiszívod egy ártatatlan ember vérét. Mutasd meg neki azt az élvezetet, amit nyújt számodra az emberi vér. Gyerünk tedd csak meg és veszítsd el őt. - hangom komoly, szinte már parancsoló éllel csattan. Láttam a szemében a küzdést, a fájdalmat, amit átél. Szereti Irinat, tényleg szereti, és tudom, hogy nem akarja, hogy így lássa őt, nem akar neki csalódást okozni és ezt én is pontosan tudom. Ez a késztetést épp elég ahhoz, hogy erőt gyűjtsön és felvegye a nyúlcipőt, bár nem volt elég kontrollja, hogy ott maradjon, de legalább ahhoz sikerült összeszednie magát, hogy elmeneküljön az éhsége és a vér elől. Ez is már valami. Nézem, ahogy távolodik. - Irina menj utána és nyugtasd meg, most rád van szüksége. - nézek rá lágyan. Tudom mi következik most, bár Laurent nem Edward, de tudom, hogy most összeroskadt és Irinara van szüksége, rá, aki képes megnyugtatni. Végül az ember mellé sétáltam, szinte már éreztem a mögöttem lévő vámpírokból áradó feszültséget. Nem tudtak mit tegyenek, állítsanak meg, vagy hagyják hadd öljem meg az embert. Egyedül Edward lépett mellénk nyugodtan. Kezemet a seb felé tettem, ami már nem vérzett, de még így is rettenetesen festett, a sérülésekből ítélve medve támadt rá. Óvatosan vizsgáltam a sebeit, amik egyenlőre még nem tűntek elfertőzöttnek, de ebben nem lehettünk biztosak, míg ki nem tisztítottuk, amire itt nincs esélyünk. Mivel a vérzés elállt nem láttuk értelmét feleslegesen bekötözni a sebeit. Edward szemeibe néztem.
- Beviszed a kórházba vagy bevigyem? - kérdezem, a zsebemből előkapva egy napszemüveget, arra az esetre, hogy eltakarjam vörös szemeimet.
- Beviszem. - bólint és óvatosan felemeli a már eszméleten testet és gyorsan visszaviszi a villához, hogy aztán kocsiba ülve mint valami normális ember bevigye a kórházba az embert. Nézem, ahogy távolodik és végül eltűnik még az én tökéletes látásom elől is. Ahogy a család többi tagjára nézek, a szemeim is bizonyítják azt, amit gondoltam, hogy teljesen ledöbbentek. - Menjetek vadászni, én pedig hazamegyek. És megbeszéljük, rendben? - sóhajtok fel fáradtan. De nem várom meg a válaszukat, én mindig is a saját törvényeim szerint éltem, nem számolva azzal mások mit akarnak. Most is így tettem. Csak visszaértem a villába és átöltöztem, szépen kényelmesen, kiélvezve a mostanság oly ritkán adandó magányomat. De ez nem tartott sokáig, sőt számomra meglepő fordulattal zárult. Ugyanis nyugtató fürdőzésemet a bejárati ajtó nyitódása zavara meg, tudtam, hogy Edward az, de nagyjából ezzel a tudattal le is zártam volna, ha nem szakítja meg a meditálásom és hirtelen nem terem mellettem. Majdnem kiugrok a kádból az ijedtségtől.
- Mond, neked teljesen elmentek otthonról? - nézek rá, mint valami idiótára.
- Kételkedem benne, hogy valaha is hasznát vettem az eszemnek. - nevet fel.
- Bármikor hazaérhetnek …
- Nincs jelentősége. - vigyorog.
- Mi van?
- Megbeszéltem a dolgot Tanyaval. - mondta ezzel teljesen felkeltve a figyelmem.
- Mit mondott?
- Gyakorlatilag sok boldogságot kívánt. - nevet fel Ed, mire én is elmosolyodom.
- Szóval mégis csak sikerült magad rávenned? Ez már valami. - mosolygok elégedetten és magamhoz húzom .. Nem foglalkozva azzal, hogy bármikor hazaérhetnek … Egyikünk sem figyelt a környezetünkre, csakis egymásra, talán épp ezért nem vettük észre, hogy lassan mind hazaszállingóznak. De most épp olyan lelki állapotban voltam, hogy tettem az egészre. Szerencsére amikor már beszámítható állapotban voltunk és lementünk először mindenki az előző megdöbbenésüknek adott hangot, vagyis, annak, hogy nem támadtam az emberre, és hogy mit tettem Laurenttel. És ezért most hálás voltam, sokkal kellemesebb téma, mint a kapcsolatunk Edwarddal.
- Mivel nem rég vadásztam, így nem jelentett akkora csábítást annak a szerencsétlennek a vére, másrészről pedig ez még a farkasok területe, nem ölhettem meg, így szól az egyezségünk és én nem szegem meg a rám eső részt. Nem mondom, hogy egyszerű ellenállnia csábításnak, de nem olyan hű de nagy nehézség számomra. Régóta vagyok már vámpír, hogy pontosan tudjak uralkodni a szomjam fölött. És amit Laurenttal tettem, csak az volt, amire szüksége volt. Edwardnak is én segítettem visszatérni a jó útra. Tudom, hogy a szomjúság okozta fájdalomnál ezerszer rosszabb a lelki fájdalom, épp ezért tiportam a lelkébe, hogy összeszedje magát, ha más miatt nem is, hát Irina miatt összefogja szedni magát és küzdeni fog. Mindig, amikor eluralkodik rajta a szomjúság eszébe fog jutni, hogy miért harcol ellene, és ez ad majd neki erőt a folytatáshoz. A fájdalom és a szenvedés a legnehezebb, de a leghatékonyabb út ilyenkor. - mondom komolyan. - Én pedig nem vagyok olyan kedves és jóhiszemű, hogy ne tegyem meg, amit szükséges. Tudjátok nem mindig játszok tisztességes lapokkal, de mindenképpen hatékonyan csinálom. - vonok vállat.
- De ha már a hatékonyságnál tartunk. - szólal meg arcrepesztő mosollyal Emmett, aminek hatására Edward és én is kelletlenül felnyögünk. De ekkor váratlan látogatók érkeznek, megszakítva Emmettet. Azonban hirtelen nem tudom, hogy hálás legyek a látogatóknak vagy meneküljek.

Helyezés és díjeső *-*

Helló mindenki! :D
Az elmúlt időben rengeteg díjat kaptam amit hálásan köszönök mindenkinek, aki gondolt rám! És sűrű bocsánatkéréssel tartozom, hogy csak most teszem ki őket. Rettenetesen szégyellem magam miatta, de zűrös időszakon vagyok túl, és dönthettem, hogy a fejezeteket írom, vagy ezeket teszem ki … :$
De még a díjak előtt … :D

Részt vettem Majomka versenyén, amelyen 3-ik helyezést értem el. Épp ezért szeretnék Majomkának, mint a verseny szervezőjének és annak a 24 embernek, aki szavazott rám a verseny alatt köszönetet mondani! <3 Nélkületek nem tartanék ott, ahol most <3

A Top Secret díjat köszönöm szépen Rosalice-nek! <3 De mivel egyszer már ki tettem, remélem nem haragszol meg, ha még egyszer nem teszem ki a kérdéseket és a válaszokat. <3

 

A The Most Wonderful Story díjat Köszönöm szépen Hope-nak, Rekaa888-nak és Minie95-ek!<3

Szabályok:

1.Másold át a képet és a kérdéseket a blogodra!

2.Minden kérdésre őszintén válaszolj!

3. Add tovább a díjat 7 személynek!

4. A díjat visszafelé nem lehet adni, viszont többször meg lehet kapni.

Kérdések:

1. Melyik pilótával (ha nem szereted az f1-et, akkor más sportolóval) töltenél el egy hétvégét?

   Szeretem a Forma1-es Alonsonak drukkolok, szóval aszem vele.

2. Miért vele?

    Mert ő a kedvencem.

3. Milyen az álomrandid? (Hová mész és kivel?)

   Úgy gondolom, hogy minden randi álomrandi, ha azzal vagyunk, akit szeretünk.

4. Milyen számodra a férfiideál?

   Jó és rossz keveréke, de kimondottan nincs ideálom.

5. Álomlánykérés?

   Ilyesmi nem gondolkodtam.

6. Voltál már úgy igazán szerelmes?

    Igen, most, bár néha adódnak ezzel problémák, de hát mindig vannak bukkanók, nem?

7. Miért szereted a Forma1-et? (Ha nem szereted, akkor a kedvenc sportodat)
   Imádom a gyors autókat és a sebességet.

8. Van szerencseszámod/tárgyad?

   Egy kicsi plüss nyuszim, amit elsős koromban kaptam. De szerencse számom nincs.

9. Tipikus lány vagy? (sok cipő, smink és rengeteg táska)
      Hát egyáltalán nem. Igen, néha sminkelek, ha olyan kedvem van, de alapozótól egyszerűen viszolygok, nekem már az túl mű. Cipőm mondjuk van pár, de sportcipők, összesen 3 magassarkúm van, amiket ritkán hordok. A csajosságom a körmeiemben nyilvánul meg igazán, mert imádok körmöt festeni de nagyjából ennyiből ki is fújt xD

10. Mindent meg tudsz beszélni anyukáddal/apukáddal? Melyikükhöz állsz közelebb?
Anyukámmal élek, apukám meghalt. Így nyilvánvalóan anyumhoz állok közelebb. És igen, úgy gondolom mindent el mondhatok neki és általában el is szoktam.

 

11. Hogyan vetemedtél rá, hogy végignézz egy Forma1-es futamot? (a legelsőt)
Nos ez anyuhoz vezethető vissza. Anyukám is imádja és a keresztapám és a fogadott papám és pár haverom is. De még kiskoromban anyum nézte aztán szépen átragadt rám is ez a szokás :D

 

És a Liebster díjat nagyon szépen köszönöm Rosalice-nek és Rekaa888-nak! <3

 

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 blognak!

 

11 Dolog rólam:
1. Kiskorom óta szeretnék kutyust, de egy lakásba kis esélye van, hogy kapok …
2. Elvetemült célom, hogy tanár legyek, ha nagy leszek.
3. Az idei filmsikerek közül többet is tűkön ülve várok ( Catching Fire, City of Bones ...)
4. Kemény 2 évembe telt, de egy hónapja beléptem twitterre, ez nekem nagy szó xD
5. Írtózom az orvosoktól ( senki ne vegye magára )
6. Kishitű vagyok.
7. A mostani csúszások fő okozója, hogy májusban leszeretném tenni az előrehozott német érettségim, ami rengeteg plusz órával jár.
8. Türelmetlen vagyok és makacs.
9. Inkább kutyapárti vagyok, amióta egy macska ki akarta tépni a hajam xD
10. Sok embertől mondta már nekem, hogy egyszer nagy ember leszek, én ebben egyáltalán nem hiszek, de mégis valamiért olyan kellemetlen, hogyha majd egyszer eljön az ideje és csalódni fognak bennem.
11. Sosem voltam nagy sorozatnéző, de mostanában tök jó sorozatok vannak az m1-en úgyhogy kezdek sorozatnézővé válni.

 

Rekaa888 Kérdései:

1., Hogy hívnak? Zsófi a rendes nevem, nem a kedvencem, de megbékéltem vele :D

2., Mi a kedvenc színed? Kék *-* imádom, minden árnyalatát

3., Melyik a kedvenc állatod? Miért? Húú állatbarát vagyok, öhm imádom a bogarakat és a csúszómászókat is (csak a madarakat nem xD) de leginkább talán a mókusokat, olyan édesen esznek *-*

4., Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?/Mivel foglalkozol? Egyenlőre tanuló vagyok, és tanár szeretnék lenni ha felnövök.

5., El tudod magad sírni megható történet láttán? Elképzelni el tudom, de hogy ez meg valósuljon nincs túl Nagy lehetősége, de bármi megtörténhet …

6., Ki a kedvenc Twilight szereplőd? Miért? Remek kérdés. Általánosságban Jacobon, Edwardon és Bellan kívül mindenki más xD Ez gondolom nem túl szokványos, de így van. Talán leginkább Carlisle-t imádom, imádom a karakterét, és azt, hogy ekkora a akaratereje van.

7., Mi/Ki ösztönzött az írásra? Nem volt senki sem, aki tudott volna róla, hogy vannak ilyesfajta indíttatásaim. Igazából csak annyiból áll a történet, hogy megfogadtam magamnak, hogy valami újba kezdek, amihez van kedvem és ez lett belőle.

8., Szerinted milyen egy jó barát? Őszinte, megértő, szókimondó, olyas valaki, aki kerek perec kimondja mi a gáz és ha kell fenéken billent, hogy tisztán lássunk.

9., A saját történetedből ki a kedvenc szereplőd? Oh, remek kérdés, itt, a Secreten hümm meglepő válaszom: Edward. Tudom, most ő keveri leginkább a dolgokat, és neki van a legtöbb hibája és azt hiszem épp ezért ő a kedvencem.

10., Mi a kedvenc zenéd? Gyakorlatilag mindent meghallgatok és a kedvenceim naponta, de legalább hetente változnak. Jelenleg a kedvencem a 30 seconds to Mars-tól a Hurricane c. szám.

11., Melyik országokban jártál? Melyik tetszett a legjobban? Nos, idáig voltam Ausztriában, Olaszországban Görögországban, Belgiumban és Angliában, idén nyáron pedig Horvátországba megyek. Tyű melyik tetszett a legjobban? Mindegyiket imádom. Olaszországhoz kötődik a gyerekkorom, mivel minden évben odamentünk, így vagy 8-szor biztos voltam ott. Görögország mitológiáig és gyönyörű épületei meg persze a tengerpartja tetszik. Angliában pedig gyakorlatilag minden, most élem épp az angol korszakom, amikor minden bejön, ami angol … :D

 

Rosalice kérdései: 
1.Melyik a kedvenc évszakod és miért? Nincs kedvenc évszakom, mindegyiket szeretem valamiért. A tavaszt mert gyönyörű, az őszt mert színes és mert akkro születtem :P a telet mert imádom a hideget és a havat, a nyarat mert akkor nincs suli :D 
2.Kedvenc hobbid? Miért? Nos, az olvasáson, íráson kívül imádok gyöngyöt fűzni és üvegfestést csinálni, szóval szeretem a kreatív dolgokat. 
3.Van háziállatod? Ha igen, milyen? Nincs sajnos, de szeretnék. 
4.Ki a kedvenc énekesed/bandád? És mi a kedvenc számod? Huu ez nekem folyton változik, a favoritok Avril, The Frey, Simple Plan, 30 seconds to Mars. Most a 30 Seconds to Marstól a Hurricane.

5.Mit szeretnél elérni az életben? Ez sokaknak valószínűleg közhelynek hangzik, e a boldogságot. 
6.Ki a legfontosabb személy az életedben? Édesanyám <3 
7.Mi az oka, hogy írni kezdtél? Nincs különösebb oka, csupán egy elhatározás volt, de nagyon örülök neki, hogy elkezdtem.
 
8.Vámpír vagy vérfarkas lennél legszívesebben? Vámpír *-*
 
9.Mi a kedvenc filmed? Remek kérdés. Nem tudom, imádom a Harry Potter filmeket, a Kört, a 10 csapást és még sok más filmet. Általánosságban fantasy-t, sci-fit thrillert vagy horrort nézek.
 
10.Szerinted könnyen vagy nehezen barátkozó típus vagy? Sok mindentől függ, de úgy gondolom könnyen barátkozó típus vagyok.
 
11.Mi a legnagyobb vágyad? Sikeres és boldog életet szeretnék élni.
 

11. Kérdés:
1. Mi álmaid munkája?
2. Melyik ország áll a szívedhez a legközelebb (természetesen adott esetben a származási helyeden/lakhelyeden kívül)?

3. Mi/Ki adja neked a legtöbb ihletet?
4. Ha lehetne egyetlen egy kívánságod, mi lenne az? ( a még több kívánság nem játszik :P)
5. Milyen fajta filmeket szeretsz?
6. Van kedvenc énekes(nő)d/ együttesed? Ha igen ki/kik?
7. Mi volt az utolsó könyv, amit olvastál?
8. Könyveket vagy filmeket szereted jobban?
9. Melyik filmből/könyvből/sorozatból és ki áll hozzád a legközelebb?
10. Milyen természetfeletti lény lennél?

11. Melyik zeneszámot/filmet/könyvet ajánlanád az olvasóidnak vagy nekem?

Mivel nem tudom kinek küldhetném a díjakat, mert az általam olvasott bloggerek tmár megkapták, így már csak pár bloggernek tudok ajánlani: 

1. Cassy Crockett
2. Christina

13.Fejezet - Breakup

Sziasztok!

Tyűű megérkezett a következő rész :D majd megesz a fene, hogy mit gondoltok a végéről. Gondolom az első az lesz pár embernek, hogy ezt biztos én írtam-e … Igen, én írtam :D és büszke vagyok magamra, hogy nem spiláztam túl a dolgot :D
Aki szeretné, az hallgassam meg hozzá Kelly Clarksontóla Honestly c. számot.
Puszi
LilyV
xoxo

  Te félsz szeretni! Nem mersz szeretni senkit sem! Félsz, hogy megint jön az önelvesztés... a fulladás... És ő sem szeretett, csak kívánt téged. Mohón. Önzőn. Nem tudtatok egymással mit kezdeni. Persze nem is csoda... Tele vagy sok évszázados, gyógyulatlan sebekkel. (...) Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes.
- Már nem így vagyok...
- De igen!... Sajnos igen!... Tele vagy drótakadállyal! Véded magad, szögesdrótokkal. Nálad még egy futó szeretkezés sem szimpla örömtörténet, hanem élethalálkaland... Pokoljárás... Nem mered élvezni, félsz, hogy belehalsz... Jéggé fagyott tűz lángol benned.
Müller Péter

 

Ajkai az enyémen égtek, forrón, izgatóan. Ez azon pillantok egyike, amikor minden megszűnik, és hirtelen az agyad olyan tisztán nyugszik a fejedben, mint a frissen leesett hó és nem tudsz mit tenni, nem tudsz gondolkodni, csak azt teszed, ami az érzéseid diktálnak, a tested irányít. Furcsa, de vele minden pillanat ilyen. Most itt ülök vele ezen a fán kb 15 méter magasan, nem messze a családjától, a párjától és vele csókolózom. Ez valahogy minden csak nem normális. Irracionális mégis helyén való. Amikor elválunk egymástól szemei a vágytól sötéten csillognak, ajkaira csábos féloldalas mosolyra húzódnak.
- Tudod, hogy bárki megláthat minket …
- Tisztában vagyok vele. - vigyorog.
- És nem zavar?
- Nem. - mondja lazán.
- Akkor gondolj Tanyara. - mondom komoly hangon, rendbe szedve gondolataim.
- Tudod, hogy szakítani akarok vele. - mondja komolyan.
- Őszintén? Nem vagyok benne biztos.
- Hogy? - hangján a meglepetés érződik.
- Figyelj Edward! Tudod, hogy nekem nincs túl sok fenntartásom azzal, hogy mit csinálsz. És idáig sem izgatott az, hogy szeretők vagyunk … De Tanya ezt nem érdemli. Amíg messze voltunk tőle, nem zavart, de nem akarom, hogy így tudja meg mi van köztünk. Ennyi tartás bennem is van, Edward. - mondom komolyan. És leugrom a fáról, aztán visszamegyek a házba, ahol az éjszakára való tekintettel viszonylag nagy nyugalom volt. Tanya Edward szobájában volt, Rosalie és Emmett sehol, és Esme-ék sincsenek itt. A Denali család többi tagja meg gondolom a másik villában van. Edward viszont nem úgy hallatszik, hogy hazajönne. Valószínűleg elég gáz lett volna neki a párjával meg a szeretőjével édes hármasban egy házban … Gondoltam felmegyek Tanyahoz, ha már egyszer csak ketten vagyunk, eldumáljunk az időt. Remekül kijöttünk, volt benne valami kis szikra, ami arra késztette az embereket, hogy szeresse őt. Kedves és sebezhető, ártatatlan, meg tudom érteni, hogy Edward miért nem akarta megbántani, épp ezért érzem magam rettenetesen, hogy miközben ő szereti Edwardot, ő velem csalja meg. Ez valami elírhatatlanul fájdalmas érzés. Olyasmi, amit a legszörnyűbb ellenségemnek sem kívánnék. Nagyjából két óráig szórakoztattuk egymást, amikor Edward megjelent.
- Na jól van skacok, én akkor megyek is. - mosolygok Tanyara, míg Edwardra egy figyelmeztető pillantást vetek.
- Hé, nem azért jöttem, hogy elüldözzelek. - kapja el a karom, mielőtt kimennék.
- Nem is üldöztél el.
- Akkor miért menekülsz?
- Gondoltam kicsit kettesben hagylak tieteket.
- Ugyan Bella, nem zavarsz. - mondja kedvesen Tanya.
- A gyertyatartó szerepkör nem az én aszatlom. - vonok vállat lágy mosollyal.
- Ugyan már Bella! - nógat Tanya.
- Kellemes időtöltést fiatalság. - vigyorgok vissza rájuk az ajtóból és az erdőbe vetem magam. Figyelek, hogy a határ mellett haladjak, nehogy bármelyik párt is megzavarjam valamiben. Körbenézek La Push környékén, de igazából nem akarok beszélni senkivel sem. A parton haladtam, a hullámok dühös csapásai a vihart jelezték elő, ami még valahol messze tombol. Leültem az egyik sziklára nem zavartattam magam. Úgy gondoltam aki tudja, hogy ki vagyok az azért nem fog zavarni, aki nem tudja, az meg azzal tisztában van, hogy vámpír vagyok és messziről elkerülnek. A hullámok morajló hangjára bíztam magam, a szemem lehunytam és vártam a megmentő felvilágosodást, hogy a gondolataim kitisztulnak. De a reményeim szertefoszlottak. A gondolataim mint valami fonalgombolyag összekeveredtek, az Edward körüli ügyek és a farkasok problémája. Érdekes, a saját vámpírjaimmal sosem volt összesen ennyi problémám, mint velük külön-külön. Próbáltam meditálni, kiüríteni a gondolataimat, de sehogy sem jött össze, mind addig, míg egy magas, kíváncsi hangot nem hallottam meg mögülem.
- Te ki vagy? - kérdezi kíváncsian a magas hang tulajdonosa. Nem kell ahhoz hátra néznem, hogy tudjam egy kis gyerek áll ott.
- Egy régi lakos. - mondom halkan és a hang irányába fordulok. Egy kis fiú áll ott, bőre bronz barna, szemei meleg barnák, néhány arc vonása arra emlékeztet, amilyen Jake volt kiskorában. Nem is tudtam róla, hogy Jake-nek van gyereke, sőt arról se értesültem, hogy bevésődött-e vagy sem. - És te hogy kerülsz ide egyedül? - kérdezem a lehető legmelegebb hangomon.
- Elszöktem otthonról. - vágja rá durcásan, amin elmosolyodom.
- Ohh, igazán? Hát az nem szép dolog, tudod a szüleid biztosan halálra aggódhatják magukat. - mondom kicsit dorgálóan.
- Nem! Sosincs rám idejük, észre sem veszik, hogy eljöttem. - mondja szomorúan, mire én lassan, hogy ne ijesszem meg közeledem felé.
- Ez nem így van. Tudod, a szülők mindig elfoglaltak, de te vagy a szemük fénye, akárhogy is, téged szeretnek a világon a legjobban.
- Tényleg így gondolod? - kérdezi reménykedő szemekkel rám nézve.
- Biztos vagyok benne. - mosolygok rá kedvesen. - Mit szólnál, ha ketten szépen hazamennénk? - nyújtom felé a kezem.
- Rendben! - mosolyog vidáman és aprócska kezét az enyémbe teszi.
- Mond csak kik a szüleid? Vagy tudod, hogy jutunk haza?
- Anyukámat Rachelnek hívják, apukámat pedig Embry-nek. - és ekkor jöttem rá, ő Jake nővérének a fia. Te jó ég, már milyen régóta nem láttam Rachelt. És Beccat. Őszintén szólva tippem sincs, hogy hol laknak, de reménykedem, hogy Billy legalább még ugyanott lakik, legalább őt megtalálhatom, hogy meg van a kis unokája, ne keressék szegényt …

(Edward szemszöge)
Ott voltam gyakorlatilag, ahol a part szakad, na jó ez nem egészen igaz, mivel egy hatalmas fa ágán ültem. Bella szavai nyitották fel a szemem. Igaza van, ez nem fair így Tanyaval szemben. Ennek a kapcsolatnak mihamarabb véget kell vetnem, mielőtt valaki rájön, hogy Bella és köztem több van mint barátság, mert akkor bukta. Akkor összedől a kártyavár, az egyetlen megoldás, ha én leszek az az apró szellő, ami elintézi a kártyavárat, ami ledönti a falakat és szabadsággal kecsegtet. Ahogy sikerült elhatároznom magam, hazamentem. Már messziről hallom, hogy Tanya és Bella milyen jól el vannak együtt. Viszont Bella jelentőségteljes ösztönzése váratlanul ért. A szemei gyakorlatilag azt sugallták, hogy vagy tanuljak meg tisztességesen játszani Tanyaval szemben, vagy legalább rejtsem el az ocsmányságaimat … És a franc vinné el ennek a nőnek szinte mindig igaza van! Ahogy kettesben hagyott minket, ott voltam Tanyaval szemben, az ágyon ültünk és csak néztük egymást. Valahogy bele kellett volna kezdenem, de nem tudtam hogy is mondjam el neki. Minden annyira zavaros, sosem voltam ilyen helyzetben, a fene vigye el, eddig csak Bellahoz fűzött ilyesfajta kapcsolat és bár így is maradt volna …
- Tanya, fontos dologról kell beszélnünk. - veszek nagy levegőt, hogy összeszedjem magam, míg Tanya biztatóan néz rám. Ezt nem hiszem el! Legalább valami aprócska rossz érzést sugallhatna, mert így az őrületbe kerget. Kellett nekem ebbe na slamasztikába keverednem!
- Hallgatlak, Edward. - mosolyog nyugodtan.
- Először is hadd szögezzem le, hogy te egy csodás, kedves, szeretni való nő vagy, még sosem találkoztam senkivel, Esmen kívül, akiben ennyi szeretet lett volna, mint benned. És ezt én hihetetlenül csodálom is bennetek. - mondom őszintén.
- Köszönöm szépen, de nem erről szerettél volna beszélni velem, ugye? - mosolyog melegen.
- Nem, tényleg, nem, csak egyszerűen nem tudom, hogy kezdjek bele.
- Kezd az elején, aztán majd kisül belőle valami.
- Rendben. - sóhajtok fel. - Tudod, annak idején, amikor találkoztam Bellaval, nagyon mélyen voltam, még magamnak sem vallottam be, mennyire. Ő nyitotta fel a szemem és ezért sosem lehetek neki elég hálás. Megmutatta, hogy mi az, ami elől menekülök. Nem Carlisle-ék voltak azok, nem az, hogy megmondta, hogy lenne nekem a legjobb, nem. A szeretet és törődés elől menekültem. Túl frissen élt bennem az életem elvesztése, az édesanyám halála. Egyszerűen féltem szeretni, nem akartam őket megszeretni, mert rettegtem, hogy őket is elveszítem. És talán épp ezért féltem beismerni magamban, hogy szerelmes vagyok. Igen, bizonyára ez az oka. Féltem és még most is félek a szeretettől. Olyan megfoghatatlan dolog, olyan láthatatlan, mégis ott lebeg mindenhol és én egyszerűen nem tudtam ezzel megbirkózni. Most először érzem, úgy, hogy talán képes vagyok felülemelkedni a mumusaimon. Bella volt az első, akinek engedtem, hogy törődjön velem, ő volt az első, akinek engedtem, hogy szeressen és akit a legközelebb engedtem magamhoz. Miatta vagyok az, aki most. Most jutottam el arra a szintre hogy be tudjam magamnak ismerni, hogy szeretem őt, jobban, mint bárkit. - zúdítok rá mindent, ami a gondolatimban van. Majd sajnálkozva nézek rá. - Én sosem akartam veled játszani. Tényleg azt hittem, hogy te vagy az a nő, akit szeretek. Aztán szépen lassan kezdtem rájönni, hogy ez nem így van. Szeretlek, ezt nem tagadom, de csak úgy ,mint Alice-t vagy Rose-t, csak mint a testvéremet, nem mint nőt. Bármit megtennék azért, hogy boldog légy, de nem én vagyok neked az igazi. Sajnálom. - nézek végig szemébe komolyan, bocsánatkérően.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezzel megleptél. - mondja nyugodt hangon.
- Hogy, mi? - értetlenkedek.
- Ugyan Edward, azt hitted nem vettem észre? Igen, naiv vagyok, ezt nem tagadom, de végig láttam, hogy hogyan viselkedtek egymással. Mindkettőtökből sugárzik, hogy nem csak barátok vagytok. Épp ezért akadtam le rólatok. Bella furcsa egy teremtés, de mégis törődött velem, pedig senki sem kérte rá, bár gyanítom, hogy nagyrészt miattad foglalkozott velem ennyit, mégis hálás vagyok neki. Ahogy neked is Edward. És úgy gondolom nincs miért megbocsájtanom ,a szívnek senki sem parancsolhat … - mondja teljes megértéssel, amitől az állam valahol az alsó szinten van …
- Szóval, maradhatunk barátok, testvérek? - kérdezem tőle.
- Naná. - vigyorog és egy puszit nyom az arcomra.

12.Fejezet – Billy and me or effects of this story

Sziasztok!

Megérkezett a következő fejezet, egy kis ez, egy kis az :D
Remélem tetszeni fog nektek.
Ha szeretnétek ajánlom nektekHurtstől az Unspoken c. számot.
Puszi
LilyV
xoxo
 

U.I.:Szóval tudom, hogy rövidek a fejezeteim, és higgyétek el, ha lenne időm, akkor többet írnék, de sajnos csak ennyi telik tőlem, szóval, úgy döntöttem, hogy akkor döntsetek ti, hogy legyen :D
Kiteszek egy szavazást, aminek lényege, hogy maradjon a heti friss, ilyen, rövid fejezetekkel, hogy hozzak ritkábban frisst de akkor jóval hosszabbat?
Mindenki döntsön belátása szerint A szavazás 13 napig lesz kinn.

 

„ A hüvelykujját lassan végighúzza az ajkam alsó szélén, olyan érzés, mintha lelassulna az idő, és az idő, és a számon végigsikló ujj érintése örökké tartana. Nem ismerem ezt az ígéretet, mégis olyan varázslatos, hogy levegőt sem merek venni. Gyorsan elkapja a kezét; tudja, mit tett. De az érintése ott marad.”
(Libba Bray – Rettentő gyönyörűség)

 

- Nem értem, hogy mi ebben a fontos. Azt hittem épp elég lesz nektek ezt is tudni. Tudni, hogy hogyan jöttek létre az alakváltók, ehhez képest mégis miért lenne olyan fontos Billy? De végül is mindegy.
- Csak kíváncsi vagyok, Bella. - néz rám érdeklődő csillogó szemekkel Edward.
- Nos ezzel nem mondtál újat. - mosolygok rá. - Tudjátok a farkasok közel állnak hozzám. Részben nekem köszönhetik a képességeiket. Felelősséget érzek irántuk. Úgy érzem mellettük kell lennem és meg kell őket óvnom. A Vének mindig tudatták velem, ha valami számottevő történt. Az én kezem is szervesen benne volt abban, hogy békét kössenek veletek. Akkor már ismertelek … - pillantok sokatmondóan Edwardra. - Úgyhogy egy kicsit közben jártam azért, hogy a farkasok elfogadják a terület megosztást. Így arról is értesültem, amikor egy nagyobb nomád vámpír család megölte Billy feleségét. Több alakváltó is meghalt és sok ember meghalt. Kötelességemnek éreztem összekaparni őket. Segítettem nekik talpra állni a szörnyűségek után. Épp ezért ismernek többen Billy korosztályából. Két hónapig voltam velük. Mert ennél többet én sem tehettem értük. Akkor ismerkedtem meg Billy-vel. És azóta vagyunk barátok. Segítettem neki összeszedni magát és felnyitottam a szemét, hogyha másért nem is, hát a gyerekeiért tovább él.
- Ebben elég jó vagy. - mosolyog lágyan Edward. Tudom mire gondol. Nehezen viseli el még most is, hogy annak idején gyilkolt.
- Mi tagadás, a specialitásaim között van. - vigyorgok rá.
- Mennyire publikus, hogy hogyan találkoztatok? - kérdezi kíváncsian Tanya, mégis van hangjában valami kedves tartózkodás, amivel azt az érzetet kelti, hogy nem zavarja, ha nem tudja meg. Én az ő helyében mindenképpen tudni akarnám … vagyis azt hiszem, hogy tudni akarnám. Nem válaszolok. Ez csak Edwardon múlik, hogy mások tudnak-e róla vagy sem. Úgy érzem ebbe nincs jogom beleszólni.
- Nos, nem sokkal az átváltozásom után lázadoztam kicsit. Nem akartam, hogy elnyomjanak és megmondják mit tegyek vagy mit sem. Ezért elkezdtem emberek ölni, elhagytam Carlisle-ékat. Szerencsémre nem sokkal később találkoztam Bellaval, aki felnyitotta a szemem, hogy az emberölés nem az én asztalom. De nem volt képem visszajönni, amíg Bella segítségével ki nem sikerült végre fejlesztenem az önuralmam. Nem volt könnyű, de hát most is itt vagyok. - mosolyog vidáman.
- Oh, azért kíváncsi lennék rá, milyen voltál akkor. - mosolyog Tanya. Erre a kijelentésre Edward rám nézett, egy sokatmondó pillantást váltottunk.
- Nos, meg volt a maga varázsa. - mosolygok Tanyara, visszagondolva Edward akkori, féktelenebb szabadabb énére.
- Biztosan. Kár, hogy nem ismerhettem akkor. - húzza el gondolkodva ajkait Tanya.
- Oh, hidd el, nem olyan nagy baj az … - csóválja a fejét Ed.
- Nem tudom. Én imádtam azokat az időket.
- Én is. Vagyis egyes részeit.
- Mint például??? - nyújtja el kíváncsian a kérdést, amin kapva kapott Emmett.
- Edward úgy ismeri Vegast, mint rajtam kívül senki. Minden apró kis mocskos titkot tud. Az alakváltók még a megegyezés előtt azért nem támadtak tisztán rátok, mert a Vének pontosan tudták, hogy ismerem Edwardot. De mindegy, a múlt elmúlt. Most viszont lenne némi elintéznivalóm. - kelek fel a családias környezetből. - Kellemes estét mindenkinek. - mondom kedves hangon és az erdőbe vetettem magam. Úgy suhantam, mint a szél, hogy megtaláljam azt az ősöreg, kimagasló fenyőt, amely La Pushra néz, de a vámpírok területén van. A fenyő úgy magasodik a többi fölé, mint valami természetfeletti uralkodó, tekintélyesen, méltóságteljesen, csodálatosan. A törzsében valahol fenn a magasban egy apró, de kidolgozott szimbólum van vésve, a farkasok szimbólumának töredéke, az én jelem. Óvatosan simítok végig a törzsén, megnyugtató érzéssel tölt el. Nem kell sokat várnom, mert a következő pillanatban hallom őket, ahogy közelednek. Hamarosan itt lesznek, hozzám jönnek. Nem jönnek mindannyian, pedig egy kis részem arra számít. De hát miért is várnám el, hogy mind tiszteletüket tegyék nálam? A Vének már nincsenek túl jó formájukban, a fiatal farkasok pedig nyilvánvalóan félnek a csúnya, gonosz vámpírtól. A régi és az új alfa közeledik, valahol messziről hallom Samet, a bétát, ő is figyel, de nem jön közelebb.
- Sejtettem, hogy eljöttök. - kuporodok le a fatövébe és várok, míg emberré változnak a bokrokban.
- Tudtam, hogy ide jössz. - szólal meg Bill, akinek hangja számomra még mindig furcsán rekedt, mély és öreg. Még nem szoktam hozzá a hangszínének árnyalatnyi változásaihoz.
- Nem volt nehéz rájönnöd. Tudod, hogy ez a hely az egyik kedvencem.
- Igen, jól tudom.
- És a fiad? Elárultátok nekik, hogy ki vagyok?
- Igen, tudjuk, Ősanya. - szól az ifjú Black.
- Maradjunk a Bellanál. Ennél az Ősanyánál még a lekicsinylő Harmadik Feleség is jobb. - grimaszolok.
- Azért jöttünk, hogy … - kezdené Bill, mire én felemelem a kezem.
- Tudom, arra vagytok kíváncsiak előbbre jutottam-e.
- Igen, bár engem az is érdekelne, hogy miért pont idejöttünk. - néz le a szirtről Jake.
- Innen tökéletesen látszik egész La Push. Ez volt Taha-Aki kedvenc helye. Ez az ő helye. Itt temettem el annak idején. - sóhajtok fel, lehunyt szemmel, a fának dőlve, mely a sírja fölött hajtott ki.
- Te temetted el? - lepődik meg Jake.
- Még fiatal vagy fiam. - sóhajtok fel. - Idővel, mint alfának meg kell tanulnod mi az igaz és mi az, ami ferdítés. Tudod minden mondának van alapja. Már a mondátokban úgy emlékeztek meg rá, hogy Taha-Aki a Harmadik Felesége halálát követően eltűnt. - idézem fel a mondát, amit minden tábortűznél mesélnek. - Nos, mint azt láthatod élek. De az is igaz, hogy Taha-Aki nem sokkal azután az ütközet után, amiben a monda szerint meghaltam felszívódott, velem együtt. De kettőnk közül ő volt az, aki meghalt. Azért jöttünk el, mert haldoklott és nem akart a fiai szeme láttára meghalni. Így hát halála után idetemettem, mert itt szeretett a leginkább lenni, mindig itt kapcsolódott ki és ez az a hely, ahol először találkoztunk. - nézek körbe. Bár ennyi idő után sok minden változott, de itt találkoztunk először.
- Nos, a fontosabb kérdés, mit tudtál meg? - kérdezi visszatérve az eredeti kérdésre Billy.
- Nem sokra. - fintorgok. - Mivel ti vagytok az egyetlen ilyen törzs hiába jártam körbe a világot sehol sem leltem még csak jelét sem annak, hogy hozzátok hasonlóak élnének. Így nem tudtam előbőre jutni.
- És van B terved?
- Van, de egyik sem épp a legjobb.
- Hadd halljam. - sóhajt Billy fáradtan.
- Az egyik a Volturi. Ők az egyetlen akiktől kérhetnék segítséget, ők a legősibb vámpírcsalád. Ha ők sem tudnak erről a dolgáról semmit, akkor megint zsákutcában vagyunk. És ahogy eddig megismertem őket, és az érdeklődésük, amit felétek mutatnak egyáltalán nem arra mutat, hogy többet tudnának rólatok.
- Úgy tudtam nem vagytok épp jó kapcsolatban …
- Nem. De jönnek nekem egy szívességgel, vagy akár többel is. - mosolygom Billy-re gonoszan.
- Szóval már a Volturi is a tenyeredből eszik, mi? - nevet fel Bill.
- Ez eléggé túlzás. De mondjuk úgy nincs túl nehéz dolgom velük. - kacsintok.
- Kíváncsi lennék, hogy érted el. - mosolyog gonoszan Bill, míg Jake csendes megfigyelővé válik.
- Egy pasit, még ha vámpír is, a szívén keresztül lehet megfogni. - kacsintok rá.
- A Volturit hagyjuk utolsó eshetőségnek. Van más ötleted?
- Csak egy és az sem jobb. - húzom el a számat a gondolatra. - Vegasból hatalmas vagyonom van. Kiépíthetnék itt a környéken egy kutató központot, és végezhetnénk kísérleteket. De ez nem túl biztos és nem túl tiszta út … Rossz is kisülhet belőle.
- Ezt nem engedném! - hallom Jake határozott hangját.
- Én sem feltétlen. - sóhajt apja.
- Nekem sem a szívem csücske ez a terv, de hallgatom a jobb ötleteiteket.
- A francba is szerinted ha lenne itt ülnénk ölbe tett kézzel? - Jake hangja indulatos.
- Nos fiúk, én szívesen segítek, ezt tudjátok, de nem vagyok tökéletes, nem tudok mindent helyrehozni. Nekem van időm teljesen nyugodtan keresgélni, de a ti fajotok órája ketyeg … - állok fel a fa tövéből. - Úgyhogy törjétek a fejeteket, mert nem tudom én sem tálcán kínálni a megoldást. Rajtatok kívül pedig Cullenékkel is foglalkoznom kell. Úgyhogy gondolkozzatok és ha van ötletek, akkor jelezzetek. - fordítok nekik hátat. Mit ne mondjak ennél többre vártam. Azért csak nem gondolhatják, hogy mindent én oldok meg helyettük. Az ő létezésükről és törzsükről van szó, mégis én törjem magam? Hát nem. Most szépen megpróbálnak a saját lábukra állni és legalább gondolkodni a megoldáson! Nem pátyolgathatom őket folyton. Persze ez nem azt jelenti, hogy én nem töröm a fejem a megoldáson, csak azt jelenti, hogy kicsit hagyom kibontakozni őket, és hagyom, hogy tudják milyen a létfennmaradásokért küzdeni. Legalább egy kis ideig leadom a vállamról ezt a nehéz súlyt, amit jelent számomra ez a probléma. Épp visszatértem volna a villába, amikor megpillantottam Edwarot, nem messze, a fán ülve, egy lánnyal telefonálni. Hallottam a jókedvet, a melegséget és kedvességet a hangjában, ahogy a lánnyal beszélt. A húgával, jöttem rá hirtelen. Halkan lopakodtam mögé a fán, azt hittem nem vett észre és épp ráijesztettem volna, amikor elkapta a karom és féloldalasan rám mosolygott.
- Igen, Alice, itt van. - mondja a telefonba, mire a vonal másik végéről egy lágy, csilingelő vámpír hang hallatszott.
- Jajj, Bella, annyira örülök, hogy végre beszélhetek veled. - mondja lelkesen. - Én Alice vagyok, Edward húga.
- Tudom Alice, Ed már sokat mesélt rólad is. - mondom kedvesen, Edwardra mosolyogva, aki átölelt.
- Oh, hidd el, rólad is. Komolyan olyan, mintha már találkoztunk volna. - nevet fel. - De hamarosan hazamegyünk és megismerkedünk.
- Ugyan, miattam ne rövidítsétek le a nászutatokat.
- Oh, miattad igazán megéri, meg aztán majd később még eljövünk Jazzel. - erre a kijelentésére hallunk egy kissé elégedetlen morgást a háttérből.
- Ezt azért Jasperrel is beszéld le. - nevet Ed.
- Ugyan, mindketten kíváncsiak vagyunk a lányra, akinek sikerült … - mielőtt befejezhette volna a mondatát Edward közbeszólt.
- Örülök húgi, de most inkább hagyom Jasperrel hadd éljétek ki magatokat. - nyomja ki a telefont. Aztán Edward mosolya ígéretektől ragyog, amelyeket most akar beváltani. Ajkai az enyémre találnak.

Kérlek tieteket!

Sziasztok!
Részt veszek egy versenyen, ahol lehet szavazni, hogy kinek melyik blog tetszik ...
Ha tetszik a blogom, akkor légy szíves szavazz! :D
ITT TUDSZ SZAVAZNI!
Köszönöm szépen <3
Puszi <3
LilyV