7.Fejezet – Unexpected

Sziasztok!

Na szóval érdekes lett az előző fejezet vége, ugye? :D igen, én is tudom :D és gondolom már vártátok a frisst :D Sajnálom, hogy csúszva került fel, de az ünnepek meglepetésekkel járnak ezt az jól tudja, aki ismeri az első blogomat … :) Na de vissza a témához!
Ha van hozzá kedvetek hallgassátok meg hozzá  Avriltől a What the hell c. számot.
Puszi<3

xoxo 

 

Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebeket.
Paulo Coelho

 

(Edward szemszöge)
Élvezettel merültem el Bella csókjában. Az elmúlt pár nap nehezen telt el nélküle, úgy, hogy tudtam, hogy a közelben van. Tudtam és nem érinthettem, nem csókolhattam meg. Még csak nem is mutathattam, hogy ismerem. Szörnyű volt. De most vége. Tanya visszament és újra ketten maradtunk, ketten egy eldugottnak nem mondható helyen. Egy helyen, ahol csak mi ketten vagyunk és senki más. Legalábbis így hittem. Meg voltam róla győződve. Amíg a gondolatok közt meg nem hallok egy ismerős hangot. Egy túlságosan is ismerős hangot, ami hirtelen ijedtséggel tölt el... A hangja lágy és kedves, szeretetteljes. Azonnal elhúzódom Bellatól és a tömeget kutatom. Hol lehet? Hol van? Bella aggódó kérdése elszáll a fülem mellett, miközben kicsit modernizálom, hogy hogy érek hozzá. És még épp időben, ugyanis a következő pillanatban megpillant minket, hallom a gondolatai közt. De szerencsére nem vette észre, hogy bármi is lett volna, vagy lenne Bella és köztem. Olyan naiv volt, olyan tiszta. Mosolya körbeérte az arcát és a szeméig is eljutott a vidámság szikrája. Miközben Bella abbahagyta a fészkelősét a „baráti” ölelésemben és óvatosan nézett Tanyara. Bella sikeresen, akár egy tehetséges színésznő öltötte magára a legbarátságosabb mosolyát. Míg Tanya átvergődtek magát a tömegen.

 

(Bella szemszöge)
Ahogy megpillantottam Tanyat a tömegben, tudtam, hogy Edward miért változott meg olyan hirtelen. És tudtam, hogy nem akart fájdalmat okozni Tanyanak, ezért a legeslegkedvesebb mosolyomat öltöttem magamra. Aztán ahogy Tanya ideért hozzánk elengedtem Edwardot, és hagytam, hogy üdvözöljék egymást, míg én elkezdtem távolodni, menekülni. Nem is tudom pontosan mit is tettem. De legszívesebben felszívódtam volna. De az üdvözlésük csupán egy gyors csókból állt, ami korántsem adott nekem elég időt arra, hogy felszívódjak.
- Jajj, miattam igazán ne menj még. - marasztal kedvesen Tanya. És igazat kell adnom Ednek, tényleg elég naiv és tényleg bízik benne...
- Öhm, nem. Úgyis indulni készültem. - mosolygok kedvesen egy gyors pillantást vetek Edwardra, akinek a szemei könyörögve és lemondóan merednek rám.
- Kérlek szépen ne menj. - szól lágyan, kérlelően.
- Nem, tényleg indulni készültem. - erősködöm és próbálok menekülő utat találni, bármit, csak eltűnhessek innen a francba. De nem veszi a lapot. Tovább erősködik, barátságosan marasztal. Hiába hozok fel kifogásokat, elhessegeti azokat, mígnem azon kapom magam, hogy leülök Edward mellé a párpulthoz.
- Annyira örülök, hogy megismerhetlek. - mondja vidáman.
- Én is örülök. - mondom kicsit erőltetett jókedvvel.
-Bár hogy őszinte legyek kicsit másra számítottam. De nagyon örülök, hogy Edwardnak van egy jó barátja. - mosolya olyan széles, mintha én lennék a csoda vagy egy legjobb barátnő. Azt hiszem értem Edward miért nem akarja megbántani. Kicsit olyan lenne, mintha egy gyerektől vennék el a kedvenc játékát. A végén még én is rosszul érzem magam azért, amiért Ed velem csalja. Na jó ez azért túlzás. Ha úgy adódna egy pillanatig sem gondolkodnék rajta …
- Nos igen, sejtem. Kevesen hiszik, hogy létezhet barátság egy férfi és egy nő között... - vonok vállat. Bár jómagam hiszek a fiú-lány barátságban, de ami Ed és köztem van egy kissé túlmutat rajta …
- Hát én bízom Edwardban, így benned is. - mondja őszintén Tanya, míg én Edre pillantottam. Láttam az arcán, hogy ez aztán kifacsarta a szívét, láttam a szemében a fájdalmat, amiért elárulja Tanya bizalmát. De nincs mit tenni. Edward sosem fogja őt szeretni, még csak akarni sem különösképpen. Csak és kizárólag törődni akar vele, semmi több. - Na de meséljetek már! Hogy találkoztatok? - kérdezi érdeklődéstől feszülten.
- Ez egy elég hosszú történet Tanya, és hidd el nem túl izgalmas. - szólal meg most először Edward. Ezzel tudtomra adva, hogy neki sem áll szándékában mesélni a múltról …
- Edwardnak igaza van, elég unalmas.
- De attól még engem érdekel.
- Inkább mesélj te. - vigyorgok rá kissé estelenül, ez a csajos beszélgetés feeling nem igazán az én asztalom. Idáig két igazán jó barátnőm volt … mára mindkettő halott , mármint igazán… - Tudod Edward nem volt olyan bőbeszédű, hogy mégis hogy jöttetek össze. - terelem el a témát és nem is kellett sokáig ügyeskednem. Azonnal izgatottan kezdett el beszélni és beszélni. De igazából nem figyeltem rá. Edward sem figyelt, hanem engem nézett. Láttam a szemem sarkából, de én nem szakítottam meg a szemkontaktust Tanyaval. Fenntartottam legalább a látszatot, hogy teljes odaadással iszom minden szavát. Mikor abbahagyta a fecsegést, akkor én ragadtam magamhoz a szót.
- Ez remek. Nagyon örülök nektek. Edward mellé már rég kellett volna egy nő. - mondom Tanyanak, míg Edward szemeit forgatja a megjegyzésemre, amin én fel is nevetek. - Mondd, hogy nincs igazam!
- Oh, nem mondom. Igazad van, mint mindig. - kacsint játékosan.
- Na ugye. Merted volna azt mondani, hogy nincs igazam. - nevetek. - Vigyázz, most nőuralom van.
- Upsz, akkor jól kell viselkednem. - nevet vidáman, amire Tanya kikerekedett szemekkel jártatja köztünk a szemét. Talán egy kicsit visszább kell vennünk, nehogy feltűnjön valami Tanyanak.
- Nos, a lényeg, hogy talán te meg tudod nevelni ezt a nagyra nőtt gyereket. - vonom be Tanyat a beszélgetésbe.
- Naaa ez nem volt szép! - ellenkezik azonnal Ed.
- De azért igaza van. - nevet Tanya, elnyomva magában mélyen a kételyt. - Egyébként mesélj magadról! Edward úgy őriz rólad minden információ morzsát, mint a legdrágább kincsét. Szóval én is és a családunk is eléggé kíváncsi rád. - mosolyog Tanya én pedig egy kissé meglepődöm. Én sosem kértem Edwardtól, hogy hazudjon a családjának, sosem kértem, hogy tartsa titokban a kilétem, sosem kértem tőle semmi ilyesmit, csak annyit, hogy távol maradhassak tőlük. És ez egy kicsit meglepett. Meglepett, hogy ennyire óvott mindent rólam.
- Nos, nem tudom, hogy mit is mondhatnék. Igazából csak élem unalmas hétköznapjaimat a nagy világban. Utazom és információkat gyűjtök mindenről, ami érdekel. Nagyjából ennyi. - vonok vállat.
- Ahha. És nem vagy magányos? Már úgy értem azért évekig egyedül lenni …
- Meglehet szokni. Sőt néha kifejezetten tetszik, hogy nem kell senkihez sem igazodnom és azt tehetek, amit csak akarok.
- Nem tudom, én sosem voltam egyedül. A nővéreim mindig velem voltak, még mielőtt csatlakoztunk volna Eleazarékhoz …
- Én pedig mindig egyedül voltam. Létezésem során sosem voltam huzamosabb ideig családban. De már megszoktam, hogy csak magamra számíthatok. - mondom nem törődöm hangon. Nem akarok erről beszélni, mert néha tényleg magányos vagyok.
- Egyébként ha nem vagyok túl tolakodó, akkor megkérdezhetem, hogy hogy hívnak? - kérdi Tanya, mintha valami nagy titokra kérdezett volna rá én meg felnevetek.
- Persze! Nem titok. - nevetek. - Bella vagyok, Bella Swan.
- Nos örülök Bella. - nevet Tanya is. - Nincs kedved eljönni velünk a családunkhoz? Tudod a többiek is nagyon szívesen megismernének, főleg Emmett. - kérdezi valami kérlelő éllel hangjában Tanya.
- Igen, Edward is ezzel szokott előhozakodni, de nem szeretném magam beleártani a családotok ügyeibe... - mondom halkan, és ez igaz is részben. Azonban nagyrészt azért nem akarok megismerkedni velük, mert félek, hogy akkor még ennél is jobban kötődnék Edwardhoz, ami már így is túlságosan szoros kapcsolat, nem kell még tovább mélyíteni.
- De tök komolyan mondom, mindenki hatalmas érdeklődéssel várja, hogy meghessegesse Edward híres barátját. - mosolyog Tanya könyörgően, de én kitartóan ellenkezem. Határozottan nemet mondok a meghívásra, de nem adja fel és az idegeimre megy. Legszívesebben megfojtanám egy kanál vízben … Mígnem elvesztem a fejem.
- Oké, oké! Elmegyek veletek, a családotokhoz! Csak hagyd már abba, kérlek! Komolyan kezd fájni a fejem, ami vámpír létemre elég nagy csoda … - sóhajtok fel lemondóan. - Most pedig ha megbocsájtotok elvonulnék kihasználni a csendes magányomat. - mondom picit gúnyosan Tanya lepcses beszédére válaszolva, de  ő magára sem vette, csak felpattant és búcsúzóan megölelt, ahogy aztán Edward is tette.
- Várj a szobában, ott leszek. - súgja vagy inkább csak tátogja fülembe, hogy Tanya ne hallja. És én meglepődöm, hogy ezt mondja. Tényleg komolyan gondolja? Óvatosan bólintok és baráti puszit nyomok az arcára aztán lassan feltrappolok a szobánkba.