6.Fejezet – I keep off

Sziasztok!

Egy hosszú és fáradságos héten vagyok túl, na nem mintha most éppen ezzel akarnálak titeket traktálni, csak hú ez a szombati tanítás ... legyen már végre szünet !!! :)
Na de mindegy is :D A fejezet vegyes szemszögű lett, továbbra is a gondolatok érzelmek dominálnak :)
Ha van hozzá kedvetek hallgassátok meg hozzá JLS-től a She makes me wanna c. számot.
Jó olvasást!
Puszi<3

xoxo 

 

Újból megfogalmazódik bennem az alapvető kérdés, amit már annak idején is feltettem magamnak, és ami azóta sem hagy nyugodni: lehet-e két nőt szeretni egyszerre? Ha igennel válaszolok, hűtlen vagyok. Ha nemmel, akkor is. Az életben vannak pillanatok, amikor akárhogyan is döntünk, rosszul döntünk. Ez nem amolyan egyszerű szerelmi háromszög, mint ahogyan azt gondolná valaki is, ez annál jóval több, vagy egyszerűen más.
Horváth Géza

 

(Tanya)
Nagyon boldog voltam, hogy megtaláltam. Már nagyon hiányzott, de valami zavart. Olyan furcsa volt. Úgy nézett rám, mint egy nem várt látogatóra, valakire, aki ennél rosszabb helyre nem is jöhetett volna. Lehet úgy érezte, hogy azzal, hogy itt vagyok elárulta a barátját. De végül úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom ezzel az aprósággal, inkább kiélvezem vele ezt a 2-3 napot, amíg maradok. Meg aztán Vegas gyönyörű éjszaka. Mindig is el akartam ide jönni, így legalább meg volt az indokom. Ugyan Edward volt, hogy pár percre elment valahova, de a nap nagy részét azért velem töltötte. Mivel a szomszéd szobát újították, vagy ki tudja, hogy mit csináltak, így a hangzavar miatt nem tartózkodtunk sokáig a szobában, helyette Edward körbevezetett. Első éjjel a városban bolyongtunk, majd hajnaltól a Mirage falai között bóklásztunk, felfedezve az élményfürdőt néhány játéktermet és a díszes bál illetve buli termekbe is bekukkantottunk. Ahogy besötétedett újból a városban néztünk körül, a gyönyörűen kivilágított luxus komplexumok mellett sétáltunk. De a nap elől vissza kellett menekülnünk a Mirage-ba.

(Edward szemszöge)
Ramatyabbul éreztem magam, hogy Tanya itt van, Bella közelében. Az elmúlt hét szabadsága és nyugalma ami a szenvedély mellett kitöltötte napjaimat teljesen szertefoszlott. De volt valami furcsa érzés is, ami valahol mélyen lappangott bennem. Egy apró érzelem, ami azt súgta, hogy még jól is elsülhet ez az egész. Talán Bella közelsége nagyobb erővel tölt el, hogy végre szakíthassak vele. De ahogyan boldogan nevetgélve sétált és lányos izgatottsággal fedezte fel a helyet, egyszerűen nem bírtam neki elmondani. Próbáltam máshogy viselkedni, hogy rájöjjön, hogy nem szeretem, vagy legalább feltűnjön neki, hogy valami változott, hogy van valami probléma. De jelét sem adta annak, hogy tényleg feltűnt volna neki. Hiába lettem távolságtartóbb, hiába viselkedtem néha mogorván, úgy viselkedett, mintha mi sem változott volna.
- Edward, akkor ma hazamegyek. Rendben? - kérdezi kicsit elszontyolodva, esetlenül mosolyogva.
- Rendben. Hamarosan én is megyek. - mondom lágyan. De a gondolataim a szomszéd szobára vándorolnak, ahol már el is kezdték a felújítást. Tegnap este benéztem, és láttam, hogy minden olyan lesz, mint amilyen volt. Valahogy ez a megszokottság mindig valami különös, meleg érzéssel tölt el. Ez az egyetlen állandóság a létezésemben, ami mindig pozitív energiával, boldogsággal tölt el.
- Várunk. A többiek is már hiányoltak. - mosolyog vidáman, megtörve gondolataimat.
- Meghiszem azt. Emmett már alig várja, hogy visszamenjünk és rajtunk köszörülhesse a nyelvét. - nevetek jókedvűen idióta bátyám szokásain.
- Nos igen, Emmett már csak ilyen. De így kell szeretni a mackót. - mosolyog szeretetteljesen.
- Igazad van. A hosszú évek alatt már igazán megszoktam az idióta poénjait, a perverzióiról nem is beszélve. - csóválom a fejem. - De azért jó egy kis idő a gondolatai és a beszólásai nélkül.
- Főleg a gondolatai nélkül, igaz? - nevet fel vidáman, ezzel mosolyt csalva az arcomra.
- Igaz, ami igaz. - mosolygok kedvesen. És az órára pillantok, ami már este hetet mutat. Tudom, hogy egy óra múlva indul a gépe, ezért lassan bizonyára indul is. - Kikísérjelek a reptérre? - kérdezem tőle, elterelve a témát.
- Nem, erre igazán nincs semmi szükség. Egyedül is találok taxit. - mosolyog.
- Rendben. - mondom színtelenül. És lekísérem a bejárathoz, ahova hívott egy taxit.
- Várunk otthon. - nyom egy búcsú csókot a számra.
- Kellemes utat. - mondom búcsúzóan és megvárom, míg elhajt, majd a recepciós szöszihez megyek. - Hello. Megmondanád Bella hol tartózkodik most? - kérdezem komoly hangon, mire egy szó nélkül elkezd a gépen kutakodni. A gondolatain keresztül követem, hogy mit csinál. Egy titkos kódot ütött be aztán megnézte a bankszámla mozgásokat, aztán a biztonsági rendszerben keresett. Kész hackernek tűnt.
- Miss Swan éppen a 4 emeleti kaszinóban van Mr. Cullen. - válaszol pár perccel később.
- Köszönöm. - mondom hálásan és a kaszinó felé veszem az utam.

(Bella szemszöge)

Miután Tanya megjelent messziről kerültem még csak a szintet is, nehogy összefussak velük. Bár így is láttam őket messziről, megfordulni a kaszinóban, de szerencsére nem vettek észre. Furcsa volt őket látni. Annyira természetellenesnek tűntek együtt. Talán csak az én szememben tűntek olyanoknak, mint akik két külön bolygóról származnak. Olyan éles ellentét van köztük, hogy az azonnal szembetűnik mindenkinek. De nem csak ez keltette fel a figyelmemet, hanem Edward viselkedése is. Durván bánt vele. Mindig is egy gentlemannek ismertem, de Tanyaval … Valahogy nem volt olyan kedves és udvarias, mint úgy általában. Volt benne valami ellentmondás. Nem igazán értettem, hogy mi. De ami még jobban meglepett, az a csaj viselkedése volt. Olyan könnyeden vette Edward viselkedését, mintha észre sem vette volna rajta a változást. Nem tudtam eldönteni, hogy ez azt jelenti, hogy tényleg nem vette észre, vagy azt, hogy annyira szereti, hogy ezt is elnézi neki … Hogy őszinte legyek nem tudom, hogy melyik a rosszabb eshetőség. Ha ennyire naiv, akkor még sok pofont fog kapni a sorstól, ha viszont ennyire szereti Edet … Akkor mindketten sokat fognak szenvedni. Ő azért, mert elviseli Edward minden hibáját, Edward meg azért, mert fontos neki. Igen, fontos neki. Ugyan nem szereti, mint nőt, de valahogy kötődik hozzá. Épp ezért ahogy én látom ezt a kapcsolatot mindketten meg fogják szenvedni. Akármi is lesz én Edward mellett fogok állni, még ha a világ másik feléről is. De rám mindig számíthat, ha el akarja felejteni a problémáit. Mert úgy tűnik ebbe nem tudok neki mit segíteni. Ez nem az én játszmám. Én csak a lehető legtávolabb akarok lenni a Cullen családtól. Nem akarok belefolyni a családjuk ügyeibe és főképp nem akarok botrányt vagy ilyesmit. Ahogy Edwardot ismerem mindenki úgy gondolja, hogy egy pasi vagyok. Mert amiket a testvéreiről mesélt … Szóval nyilván így legalább mentesül attól, hogy a bátyja rajta köszörülje a nyelvét. Így mindenkinek a lehető legjobb a helyzet. Az elmúlt napokban nagyrészt ezen filóztam végig. De azért szakítottam időt arra is, hogy a szobánkat felújíttatsam és az elmúlt egy héten kimaradt „étkezéseimet” is bepótoltam. Majd elütöttem az időt, amíg Edward Tanyaval volt. Elintéztem a papírmunkát aztán mentem én is kaszinózni. Igaz Edward nem hagyott teljesen egyedül, volt, hogy meg gyorsan megkeresett, pár percre, épp ezért tudtam, hogy még a mai nap elmegy Tanya, hogy már láttam Tanyat azért egy kissé gyötört a bűntudat, hogy Ed velem csalja … Viszont nem tudtam volna lemondani róla, ezért könnyedén figyelmen kívül hagytam a dolgot. Miközben blackjackeztem arra vártam, hogy Edward jöjjön. És nem is hazudtolta meg magát, ugyanis már kora este szépen, komótosan besétált a kaszinóba. Könnyed lezserséggel, azzal a csábos rossz fiús mosolyával, amit csak nagyon ritkán villant fel. Semmi nyoma nem volt rajta ez eddigi mogorvaságának. Újból az az Edward volt, akit én ismertem. Az a férfi aki a lelke mélyén az egyik legnemesebb vámpír, de mégis hajlandó miattam, és Vegas miatt felvállalni és eljátszani a rossz fiú szerepet. Úgy jön mellém, mintha vadidegen lenne. Hümm egy szexi vadidegen, aki egy csajt akar felszedni a sokból. De a szemei árulkodóak voltak. Sötétek és pontosan rám nézett velük azzal a furcsa csillogással, amiért még a csillagokat is lehoznám az égről, ha azt kérné … Végül megszólal.
- Elnézést szép hölgy, esetleg meghívhatom egy italra? - kérdezi, mintha most cserkészne be … Rendben van Ed, akkor játszunk.
- Köszönöm egy italt igazán elfogadhatok. - mosolygok bájosan és otthagyom a játékot. Edward átkarolja a derekamat és az italpulthoz vezet, ahol helyet foglalunk két bárszéken. Szemei szikrákat szórnak. És hirtelen megcsókol.
- Na de úgy volt, hogy meghív egy italra. - nevetek fel játékosan.
- Úgy gondoltam, hogy kegyednek úgysem lenne ínynére az ital … - mosolyog kihívóan. És igaza van, vámpírként nem igazán szimpatizálok az emberi italokkal és ételekkel, mint ahogy minden másik fajtársam sem …
- Nem is értem, miből gondolja. - vigyorgok rá és egy apró csókot nyomok ajkára.
- Ugyan, tudok én Önről sok mindent. - néz szemembe kihívóan.
- Na erre igazán kíváncsi vagyok. - vigyorgok rá.
- Nos, 1811-ben születtél Dél-Amerikában. Van különleges képességed és nem egyszer kihúztál a trutyiból.
- Nocsak. - nevetek fel. - És még mit tudsz? - érdeklődőm, nem mintha túl sok titkom lenne előtte. Nagy részt mindent tud rólam, ahogy én is róla.
- Hümm, például tudom, hogy … - pattan le a székről, mögém sétál és átkarol. - Hogy itt van a legérzékenyebb pontod. - harap óvatosan a nyakam és a vállam találkozásába. - És szereted szabadjára engedni az érzéseidet. Mondjuk egy szobában pár emelettel feljebb. - hangzik a teljesen tiszta ajánlat.
- Milyen igaz. - sóhajtok fel beleegyezéssel és ezt egy heves csókkal pecsételem meg, azonban valami furcsa dolog történik. Edward olyan hirtelen és váratlan válik el tőlem, hogy vámpír létemre is meglep. A tömeget pásztázza.
- Hé, minden oké? - kérdezem tőle egy kicsit aggodalmasan. Nem értem mi zavarhatja ennyire és legnagyobb bánatomra még csak nem is válaszol rögtön, hanem tovább nézegeti az emberek és vámpírok kavalkádját körülöttünk....