19.Fejezet – It all begans

Sziasztok!
Nos, ahogy ígértem még pont ma fel tettem a frisst :D khmm az előző vége is függő vég volt szerintetek? Mert ha igen, akkor ez nem tudom mi lesz :D Bár túl sok minden nincs benne, inkább kicsit lazábbra vettem, de a vége … :D
Remélem tetszeni fog.
Ajánlom hozzá Avriltől a Love you c. számot.
Puszi
LilyV
xoxo

 

"Egész életemben, csak egyetlen menedékem volt, ami megvédett a poklomtól. Egy nő, akinek a mosolya repülésre késztetett, akkor is , amikor olyan erősen estem a földre, hogy nem hittem újra fel tudok állni. Nincs semmi ebben az univerzumban, ami elpusztíthatna, kivéve téged, Zarya. Fogtál egy szörnyet és emberré változtattad. A sebesült lelkemet a te mosolyod gyógyította meg. Amíg élek és még azután is, A tiéd vagyok és mindig is a tiéd leszek."
Sherrilyn Kenyon, Born of Silence

 

Miután Edwarddal sikerült közös nevezőre hoznunk magunkat. Nem sok minden változott, de volt egy jelentős változás. A szerelmünk. Akármi is lesz ez az egy biztossá vált a létezésünkben. Minden egész jól haladt. De inkább vihar előtti csend volt, mint a boldog béke idő. Ez néha rossz kedvre is derített, de Edward mindig ott volt, hogy felvidítson. Mindent kezdtem magamtól nem túl megszokottan rózsaszínben látni. Mégis így volt és ezt Edwardnak köszönhettem, ahogy azt is, hogy képes elfeledtetni a gondjaimat, amiket már hosszú évszázadok óta cipelek a lelkemben. Míg nem egy esős vasárnapi napon Edward előrukkolt azzal az ötlettel, hogy menjünk el moziba valamilyen hülye vámpíros vígjátékra. Ez általánosságban Emmett területe, nem Edwardé, így eléggé furcsállom is, de nem tettem szóvá, mert úgy gondoltam nincs értelme kétségbe vonnom, hisz mindig is az én oldalamon volt. Azonban, amikor vége lett a filmnek, akkor már nem bírtam magamba fojtani a gyanakvásom.
- Ha szeretnél, elmehetünk vásárolni. - mosolyog kedvesen, ezzel hívva fel a figyelmet arra, hogy valamire készül.
- Hallgatlak Edward.
- Miért? - néz rám ártatlanul.
- Azt hiszed beveszem, hogy teljesen önszántadból eljönnél velem vásárolni?
- Érted bármit. - mosolyog féloldalasan próbál levenni a lábamról. De én csak karba font kézzel nézek a szemébe, a kontaktlencse egyre inkább zavarja a szemem, de már kezdek hozzászokni. Látom rajta, hogy nem tudom meggyőzni, hogy mondja el, így egy gondolat kezd körvonalazódni a fejemben. És a következő pillanatban Edward telefonja rezegni kezdett, jelezve, hogy sms-t kapott. Mindketten érdeklődve néztünk a kijelzőre, amin Alice rövid üzentét olvastuk. „Edward, ne hagyd magad!” Ezen én azonnal felnevettem, mire Edward kissé félve pillantott rám.
- Mit tervezel Drágám? - kérdezi halkan mire én hozzá bújok és gonosz mosolyt villatok rá.
- Vásárolni akartál Kicsim. - nyomok egy csókot az ajkára, és el kezdem a fehérnemű bolt felé húzni. Hallottam, ahogy hangosan nyel, amikor behúzom magam után az üzletbe. Láttam rajta, hogy már rájött mik a szándékaim, és azt is tisztán látom, ahogy a szeme körbe jár, valami menekülő utat keresve. Majd feladja, amikor rájön, hogy nincs hová menekülnie. - Melyik tetszik? - nézek a csipkés alig takaró darabokra.
- Rajtad mindegyik.
- Ez esetben, felpróbálok párat. - vigyorgok és leveszek párat az akasztóról.
- Megőrjítesz te nőszemély. - morgolódik Edward halkan.
- Te nem akartad elmondani, hogy mire készülsz. - vonok vállat ártatlanul. És bevonultam a próbafülkébe, majd emberi sebességgel felvettem az egyiket, és elhúzom a függönyt, hogy Edward lássa hogy áll rajtam. A szemei feketévé válnak. - Úgy látom tetszik.
- Bella, most komolyan azokat mind fel fogod próbálni?
- Hát, ha elárulod, hogy mi van a háttérben, akkor nem feltétlen. - mosolygok.
- Nem tehetem.
- Hát akkor. Jöhet a következő. - megyek vissza a próbafülkébe és még felpróbálok pár darabot, amire feladja. Miután megvettem párat a kiválasztottak közül és kimentünk a boltból érdeklődve néztem Edwardra. - Akkor? Hallgatlak. - nézek rá kíváncsian.
- Á-á. Inkább megmutatom. - mosolyog és élvezi, hogy majd belefulladok a kíváncsiságomba.
- Rendben. De hova megyünk, csak annyit mondj meg. - nézek rá könyörögve.
- Azt hiszed, hogy ezzel meg tudsz győzni, amikor majdnem egy órát voltunk abban a boltban és magamban tudtam tartani?
- Naaa. - nyafogok.
- Meglepetés. - vigyorog, amikor beülünk a kocsiba.
- Ez nem ígér túl sok jót. - fintorodom el és nézem, ahogy elsuhan mellettük a táj, bár a szokottnál jóval lassabban vezet. Végül a szokottnál jóval csendesebb Cullen-villánál parkol le. - És most? - nézek Edwardra, aki mögém lép.
- Bízol bennem, igaz?
- Igen, de ezt miért kérdezed?
- Akkor bízz bennem. - takarja el a szemeimet a kezével.
- Edward, ez már tényleg túlzás. - próbálom elhúzni a kezét a szemem elől.
- Nem nem az! És nem nyulka-piszka!
- Oké, oké. - sóhajtok fel lemondóan és elkezd vezetni valamerre az erdőben, óvatosan. Emberi tempóban haladunk. Alig pár perccel később állunk meg, számításaim szerint a hátsókert körül lehetünk valahol. Ahogy Edward levesz a szemem elől a kezét a szám is tátva marad. A kert gyönyörűen van feldíszítve, egy hatalmas négy emeletes tortával és egy „ Boldog 315. Születésnapot Bella!”
- Te jó ég! Ez tényleg komoly? - nézek rájuk döbbenten, amióta átváltoztam egyáltalán nem tartottam a születésnapom. - És mégis honnan tudtátok, hogy ma van?
- Kicsit utána néztem. - mosolyog Edward.
- Ezért dolgoztál annyit, hogy távol tarts mi? - nevetek.
- Ahogy mondod. - csókol meg lágyan. - Meglepődtél?
- Az nem kifejezés. - mosolygok. - És oh, nagyon szépen köszönöm! De erre semmi szükség nem lett volna. Úgy értem elég lett volna egy boldog szülinapot is! Ez igazán túlzás!
- Én is ezt mondtam. - morogja Rosalie.
- Rose bébi. - szól rá férje nyugtató hangon.
- Nem értem, miért kell ilyen felhajtást csapni egy gyilkos kedvéért.
- Rosalie, fejezd be. - morogja dühösen Edward, az izmai megfeszülnek.
- Edward, nyugi. - öleltem át. - Rosalie-nak igaza van. Tényleg nem kellett volna.
- Jajj már Bella, közénk tartozol. - táncikál mellém Alice és megölel.
- Köszönöm, Alice. - viszonozom barátnőm ölelését. - Bár nem értem ki eszik abból a hatalmas tortából.
- Mindig rendelünk a szülinapokra, aztán majd az árvaház megkapja. - magyarázza Alice.
- Ahha. - bólogatok, mint a bólogatós kutya.
- Na de most az ajándékok! - tapsikol boldogan Alice. Annyira fel volt dobódva, mintha az ő születés napja lenne és ez a jókedv még Roslaie szúrós tekintetének ellenére is remekül éreztem magam. Carlisle-tól és Esme-től egy két személyre szóló utazást kaptam, Emmett-től és Rosalie-tól – bár gondolom inkább csak Emmett-től egy házat az erdőben, pár perverz hozzáfűzéssel. A Denali klán tagjaitól CD-ket, könyveket, és ruhákat kaptam. Alice-éktől egy gyönyörű karkötőt. De legnagyobb megdöbbenésemre Edwardtól egy régimódi, gyönyörűen díszített gyűrűt kaptam. Úgy néztem Edwardra, mintha szellemet látnék.
- Ez gyönyörű. - mondom nagyon halkan.
- Az édesanyámé volt. És most szeretném, ha a tiéd lenne.
- Ezt úgy érted, hogy …
- Igen. - mondja komoly hangon és féltérdre ereszkedik. - Isabella Swan, már majd egy évszázada te vagy a nő, aki miatt érdemes élnem, aki kihúzott a gödörből és akire mindig is számíthattam. És nagyon jól tudod, hogy szeretlek. Szóval hozzám jönnél feleségül? - én pedig meghatottan térdelek le vele szemben és csókolom meg.
- Nem vagy normális, hogy pont engem választottál. - csóválom a fejem mosolyogva. - De ennek ellenére igen, hozzád megyek. - vigyorgok olyan boldogan, mint még soha. Ez volt életem egyik legszebb pillanata. És az utána következő előmézeshetek, ahogy Alice nevezte. Körbejártuk Amerikát, még Floridában is voltunk és egy teljes hetet Las Vegasban töltöttünk. Vagyis maradtunk volna, ha Alice nem hív fel minket.
- Bocs, hogy megzavarom a nyaralásotokat, de baj van … - szólt bele Alice aggódó hangja a telefonba.
- Alice, ne rémisztgess! - kérem ijedten és Edwardot nézem.
- Pár Volturi tag itt van és nem tudom mire készülnek! Nem döntenek semmiről sem! De aggódom, rossz előérzetem van.- Alice aggódó hangja és a Volturi említésére azonnal készülődtünk Edwarddal és meg se vártuk a következő repülőt, hanem azonnal szaladtunk is Forks felé. De egyikünk sem számított rá, hogy elkésünk, vagy hogy milyen látvánnyal kell megbirkóznunk a forksi erdő mélyén...