8.Fejezet - Meeting with his family

Sziasztok!

Bocsi bocsi, hogy nem jött össze előbb a friss, de áhh sulis dolog, de annyira felcseszték az idegeimet na mindegy hagyjuk :D
A lényeg, hogy most meg van és próbálok visszaállni a megszokott szombat esti időpontra, ígérem :D
A fejezet némi érzelgősség, némi vicc ala én xD Remélem tetszeni fog :D
Ha szeretitek hallgassátok meg hozzá Three days grace-től a wicked game c. számot.
Puszi
LilyV
xoxo

 

Nem olyan csók volt, mint először, nem az az éhes, vágyakozó, kétségbeesett csók. Nem hasonlított egyetlen csókra sem életemben. Olyan lágy volt, akár egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Nagyon csendes volt, suttogás, nem kiáltás. Keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Nem azt mondta az érintés: több kell. Azt mondta: ezt akarom. (...)
- Így csókolnálak, ha szeretnélek – mondta.
/Maggie Stiefvater - Forever/

 

Alig fél órát kaptam a nyugodt magányomból az Edwarddal közös szobánkban. Nem akartam még jobban kötődni hozzá, erre most meg még ott van a családja is. Ez egyre inkább kezd rossz útra terelődni az én szempontomból. Idáig is kötődtem hozzá, persze, hogy kötődtem, de ha még több kötelék lesz köztünk az még több fájdalommal jár nekem. De már túl késő visszakozni. Már régen túlságosan késő, hogy le tudjak róla mondani. Csak ültem a helyrehozott, de mégis ugyanúgy kinéző szobában az ágyon. És bámultam magam elé a gondolataimmal viaskodva. Először nem figyeltem fel igazán a halk léptek zajára, ami a folyosóról hallatszott be, még akkor sem, amikor már meg tudtam állapítani, hogy egy vámpírhoz tartoznak, kizárólag akkor kaptam fel a fejem, amikor az ajtózára kattant. És tényleg nem képzelődtem, amikor Edward állt az ajtóban teljes életnagyságban. Egyik szemöldökömet kérdőn felhúztam, mire ő magára öltötte csábos félmosolyát, ami szinte mindig felkérés keringőre … Mély levegőt vettem.
- Hát te? Hogy kerülsz ide? Mi van, ha Tanya feljön? - kérdezem, tőle, mire ő csak megrántja a vállat. Mintha nem számítana neki, pedig tudom, hogy számít. Tudom, hogy akármit is mond vagy tesz, attól még meg akarja őt óvni mindentől, még a széltől is.
- Azt mondtam beszélnem kell veled és hogy addig nyugodtan szórakozzon. - válaszol miután bezárja maga mögött az ajtót és leül mellém az ágyra.
- Beszélni? Miről kellene beszélnünk? - kérdezem érdeklődve.
- Arról, hogy eljössz velünk. - mondja szűkszavúan. Mire hirtelen fordul velem egyet a világ, nem akarja, hogy velük menjek? Hisz érthető lenne. Túl sok jó nem sülhet ki belőle, ha a barátnőjével és a szeretőjével utazik vissza a családjához …
- Nem akarod, hogy menjek? - kérdezem halkan, a szemébe nézve. Meglepetten csillogó szemei és nevetése megzavarnak a gondolkodásban.
- Már hogyne akarnám? - nevet tovább. - Amióta megismertelek hányszor kértelek, hogy gyere velem? Te szerinted én nem akarom, hogy megismerd a családom? - kérdezi vidáman.
- Csak gondoltam most azért kissé bonyolultabb a helyzet, mint eddig. Itt van Tanya. És elég nyilvánvaló, hogy a családod elég keveset tud rólam. Ami nem rossz, ne érts félre, de azért nem a legjobb párosítás ugye?

- Igazából örülök, hogy jössz. Azt hiszem a jelenléted erőt ad ahhoz, hogy elengedjem Tanyat. Csak tudod ebben az egészben az az egyetlen problémám, hogy megsértetted a férfiúi önbecsülésem, hogy ha Tanya kérte, akkor belegyeztél, de ha én, akkor nem. - mosolyog csábosan.
- Még mindig nem épp álmaim utazása lesz ez. - sóhajtok fel.
- Miért? - megfogja az állam és maga felé fordít. Kutató szemei ostromolják a tudatom, de ellenállok.
- Csak.
- Figyelj, Bella, ha nem akarsz … nem kényszerít senki sem, hogy gyere. - súgja halkan, megnyugtatóan.
- Nézd, ha döntenem kell, hogy melyik a fontosabb, hogy ne ismerkedjek meg a családoddal, vagy az idegeim épsége. Akkor az idegeim épsége fontosabb.
- Ez gonosz volt. - vigyorog Edward.
- Én vagyok a gonosz vámpírcsaj, én megengedhetem magamnak. - öltöm ki rá a nyelvem, mire ő válaszul közelebb hajol hozzám és megcsókol. De ez a csók más volt, mint a többi, persze minden csók más és más, de ez annyira különleges volt. Ez a csók nem a szenvedélyről, a vágyról vagy a szexről szólt, ez sokkal több volt annál. Ennek a csóknak valami mélyről jövő jelentése. Olyan volt, mintha azt próbálná megmutatni, hogy mi ketten többek vagyunk mint szeretők, most először felfedeztem a mélyről jövő halvány ígéreteket. Ígéreteket, amik megkeseríthetik az életem. Olyan ígéretek, amikben reménykedem, aztán majd minden összeomlik és padlóra kerülök. Épp ezért én voltam az, aki megszakította a csókot. Egy bizonyos fokig el tudom viselni a lelki fájdalmat, de azért mazochista én sem vagyok. - Azt mondtátok, hogy a reggeli géppel megyünk nem? - kérdezem felsóhajtva.
- Igen, úgyhogy lassan akár indulhatunk is. - pillant az órájára Edward.
- Akkor szólj Tanyanak én meg gyors összedobálok pár cuccot és tíz perc múlva találkozunk a főbejáratnál.
- Rendben. - csókol meg újra, de ebben már szerencsére nem képzeltem semmi olyasmit, ami nem volt ott. Ez csak egy egyszerű csók volt, egy köszönés. - Oh, jut is eszembe, megtréfáljuk Emmettet? - kérdezi vidáman mosolyogva, mire én csak érdeklődve nézek rá. Nem kell bemutatnia a „bátyját” már sokat hallottam róla.
- Persze. Hogyan? - mosolygok rá én is.
- A családom nem tudja, hogy nő vagy. Sőőt meg vannak róla győződve, hogy férfi vagy. - vezet rá a tervére, amin én jót nevetek.
- Értettem, főnök. - nevetek, aztán ő már el is tűnik a szobából. Én meg nekilátok a pakolásnak. Majd amikor alig két perccel később már készen áll a bőröndöm átöltözöm és felveszek egy farmert és egy felül csipkés fekete topot, ami a testemre simul és amit elrejtek egy hatalmas pulcsival, amit Edward cuccai közül vettem ki. A pulcsi elég nagy ahhoz, hogy a mellem domborulatát eltakarja és mivel a combom közepéig ér eltakarja az egész testem. Még a hajamat is összegumizom, hogy a csukja alól se kandikáljon ki a hajam. Majd a tükörbe nézve elégedetten konstatálom, hogy egész jó munkát végeztem. De még így is van elég időm, hogy mindent elintézzek. Lemegyek a recepcióra és szólok, hogy rendeljenek taxit. És még elintézek pár dolgot a Mirage fenntartásával kapcsolatban és mire leérek a főbejárathoz már ott vannak. Mindketten, együtt, ölelkezve, csókolózva. Érzem ahogy a fájdalom belülről szurkálja a testem, de ez az, amit megtanultam kezelni. Az ajkaimon póker mosoly virít, mintha az égvilágon semmi problémám nem lenne. Szerencsére, amire odaérek hozzájuk felfigyelnek rám és némi tapintatosság kedvéért abbahagyják a csókolózást, amiért hálát adok az égnek. Edward feltűnően néz végig rajtam. Szemeiben csodálat és döbbenet viaskodik. Nem hinném, hogy valaha is látott így …
- Ha nem érezném az illatod komolyan azt hinném, hogy pasi vagy. - mondja némi dicsérettel.
- Köszönöm. Mindent megtettem ezért. - mosolygok rájuk, amikor kicsit lejjebb húzom a csuklyát. De nincs időnk csevegni, mivel a recepciós szól, hogy megjött a taxink. Sem a taxiban, sem a repülőúton nem nagyon beszélgettünk. Vagyis Tanya beszélt valamiről, de úgy gondoltam Edwardnak dumál, így nem figyeltem. A repülőn hátrahajtottam a fejem és lehunytam a szemem. Persze aludni nem tudok, de azért jó volt kicsit meditálni a zajongó gépen. Csak akkor nyitom ki a szemem a több órás úton, amikor Edward lágyan végig simít a karomon. Érdeklődve pislogok rá.
- Hamarosan megérkezünk. - mosolyog, mire én csak bólintok. Miután sikerül túljutnunk a reptéri kicsekkolás tortúráján fogunk egy taxit, amely Seetle-ből elvisz minket az Edward által megadott Forksi címre. Nem lepődök meg, amikor majdnem egy órás autókázás után már egy erdős úton kanyargózónk egyre beljebb az erdőben. Mígnem egy csodálatos, hatalmas házhoz nem érünk. Edward kifizeti az utat, majd kiszállunk, de ahogy a taxi elindul visszafelé, már a Cullen és Denali család tagjai a ház előtt gyülekeznek és lelkesen üdvözlik Edwardot és Tanyat. Addig én kicsit kényelmetlenül ácsorgok a hazatérők mögött. Ugyanakkor boldogsággal tölt el, hogy annak idején sikerült Edwardot jó útra terelnem és hogy ilyen boldog a családjában. Amíg elmerülnék ezekben a gondolatokban egy ismerős illat csapja meg az orrom és hirtelen arra kapom a fejem. De ahogy látom nem csak engem lep meg a találkozás, ő is úgy áll ott mintha szellemet látna. Valamiért nem csodálom. De mielőtt bármit is szólhatnék, mély mackós hang férkőzik a gondolataimba és ránézek. Ő Emmett. Teljesen biztos vagyok benne, azokból kiindulva, amennyit Edward mesélt róluk mindegyiküket felismerem.
- Hát ő meg ki? - kérdezi érdeklődve Emmett, mire Edward elmosolyodik, én meg közelebb lépek a családhoz, de nem válaszolok, mert a hangom elárulna.
- Már annyi ideje rágtátok a fülem miatta és most sikerült rávennünk, hogy eljöjjön. - mosolyog Edward, de szemei csillogása elárulja, hogy valamiben sántikál. Vajon ezt Emmett nem veszi észre?
- Baró! - dörzsölgeti a kezét, és úgy fest, mint aki korábban kapta meg a karácsonyi ajándékát. - Van valaki új, akivel bunyózhatok. - vigyorog. Mire én bólintok, nehezemre esik nem megszólalni, de nem lőhetem le a poént. Emmett se szó se beszéd nekem ront. És hagyom, hogy eltaroljon, erősen fogja a karomat és egy fának csap, ami azonnal kettéhasad. Nekem sem kell ennél több, azonnal kirántom a kezem a szorításából és hasba rúgom, de olyan erősen, hogy még a lábai sem érik a földet, ahogy szeli a levegőt. Azért van előnye, ha a vámpír emberi vért iszik. Ajkaimon gonoszkás mosoly jelenik meg, amit persze nem vehet észre, de én tudom, hogy ott van. Gyorsan suhanok felé, hogy még azelőtt elkapjam, mielőtt megállna a repülésben és a nyakánál fogva a földbe döngölöm. Edward felnevet és mellénk suhan. Míg én erősen próbálom visszatartani a nevetésem. Elengedem Emm nyakát és segítő jobbot nyújtok, de csak felpattan és durcásan néz rám.
- Nos tesó milyen érzés, hogy egy csaj döngölt a sárga földbe? - nevet vidáman Edward, mire Emmet szemei elkerekednek.
- Egy csaj? - néz végig rajtam, mire már szabadon felnevetek. Lehúzom a fejemről a csukját.
- Örülök, hogy megismertelek Emmett, már sokat hallottam felőled. - mosolygok rá bájolgóan.
- Ezt most nem mondjátok komolyan? - mereszti szemeit Emmet, amin jót nevetünk Edwarddal és hallom Laurent hangját és Tanyáét is.  Nos igen elég törékenynek tűnök, na jó a vörösen izzó szemeimet leszámítva.
- Elég nagy szívás, mi? Másra számítottál. - vigyorgok.
- Komolyan egy ilyen csajjal voltál minden egyes alkalommal? És még az én gondolataimért csesztél le folyton? - durcázik Emmett.
- Csak simán nem kötöttem az orrodra a teljes igazságot. Így is elég sokatmondó beszólásaid és gondolataid voltak. Ha még megtudtad volna, hogy egy nő a barátom, még ennyire se hagytál volna békén. - von vállat Ed. Én meg hagyom Emmettet, hogy összeszedje magát és a többiek felé fordulok.
- Elnézést ezért az egészért. De Edward meg akarta tréfálni Emmettet és hát erre én voltam a legalkalmasabb. - csóválom a fejem. - Örülök, hogy megismerhetlek titeket, Edward már rengeteget mesélt rólatok. És az elmúlt napokban Tanya is teljes beszámolót adott rólatok is. - pillantok a Denali család felé.
- Jajj én annyira örülök, hogy megismerhetlek. - ölel meg rögtön Esme. - Annyira hálás vagyok mindazért, amit a fiamért tettél. - szipogja halkan, mire Carlisle is mellénk áll. A felesége hátát simogatja.
- Igen, nagyon hálásak vagyunk érte. - mosolyog kedvesen Carlisle.
- Nincs miért hálálkodnotok. - mosolygok kedvesen. Ahogy Esme elengedett Laurent hangját hallom meg, ami jókedvtől terhes.
- Nos igen, Bella a kész talány. Egyik pillanatban jószívű, a másikban már egy cseszett ribanc. - nevet. - Régen láttalak csajszi.
- A kedvességed még mindig a béka segge alatt van Laurent. Nem mintha meglepődnék ezen. - csóválom fejem.
- Ha kedvesebbnek tűnök akkor a ribanc énedet jobban kedvelem. - mosolya olyan széles, hogy reménykedem, hogy szétszakad az arca.
- Ti ismeritek egymást? - hangzik Edward és azt hiszem Irina hangja, bár erre nem mernék megesküdni, nem igazán figyeltem Tanyara, amikor a családjáról beszélt.