3.Fejezet – I need to go somewhere ...

Sziasztok!

Aszem kezdhetem a bocsánatkéréssel … Rettenetesen sajnálom, hogy kicsit megcsúsztam a frissel. De ez most tényleg nem rajtam múlt. Nem volt net, valami hülye átállítások miatt a szolgáltatónál. De most itt vagyok és próbáltam behozni a lemaradásokat.
Nos szóval … Drágáim, sajnálom Tanyat. Tényleg, de én már csak ilyen mocsok vagyok szegénnyel... ( majd megpróbálom jóvá tenni ;)) De azért most már nem kell sokat várni Bellara, ezt már tényleg nyugodt szívvel mondom.
A fejezethez szerintem remekül passzol a Linkin parktól az In my remains c. szám.
Remélem elnyeri majd tetszéseteket!
Puszi<3

xoxo 

 

- Mindig is tudtuk, hol a határ.
- És csak óvatosan léptük át.
/J.K. Rowling – Harry Potter és a Főnix rendje/


 

A beszélgetés során sok minden kiderült róla. Például, hogy Jasper is ismeri. Állítólag ő is Maria csapatába tartozott. De volt valami Jasperben, ami miatt valahogy kételkedtem benne. De végül is ezt hamar el is vettettem. Mi oka lehetne hazudni? És már a nevét is megtudtam Jaspertől. De Laurent is ismeri valahonnan. Nem fejtette ki, de azt mondta, hogy még nomád korában botlottak egymásba … Nos igen, kicsi a világ … De az estének hamar vége lett, így hát visszamentünk a villába, vagyis Jasper persze nem, ő maradt a kunyhóban míg nekünk be kellett rendeznünk a nappalit. Ami annyiból állt, hogy a lányok mondták, hogy mit hova tegyünk … Nem tudom, engem valahogy nem izgatnak az esküvők. De ha ők ennyire odáig vannak érte … Bár gyanítom, hogy a fiúk is csak azért kérik meg a kezüket ilyen gyakran, hogy a lányok kedvére tegyenek. Na mindegy, ez nem az én dolgom. A pakolást egyedül Emmett ökörségei dobták fel, mint általában. Persze a vámpír gyorsaságnak hála hamar végeztünk a rengeteg pakolászással. És mivel valamilyen csoda folytán Alice úgy döntött, hogy kis családi esküvőt akar, vagyis csak mi meg a Denalik … Nem is volt olyan sok elrendezni való. Épp ezért még volt elég időnk. De a lányok már neki láttak a készülődéshez, lassan, emberi tempóban készülődtek. Komolyan nem látom be, hogy ebben mi a pláne, de egészségükre. Persze ez nem tartott sokáig, mivel belátták, hogy akkor aztán nem végeznek … Emmettel és Laurenttel jókat derültünk rajtuk. És teljesen puccba vágva vártuk, hogy végre minden sínen legyen és elkezdődjön az esküvő. Én mentem el Jasper elé, mielőtt az esküvő elkezdődött. Ő megszokottan elfoglalt helyét a pap mellett, aki most egy igazi pap volt. Elég vicces ábrázata volt, félt tőlünk, mint minden ember a lelke mélyén. De sikerült rendben levezetni az esküvőt, aztán szedte is sátorfáját és eltűzött. Mi pedig még egy kicsit mulattunk. Én zongoráztam, a többiek táncoltak. Majd alig fél órával később már indult is a nem éppen ifjú pár a nászútjukra. Egy szép fehér limo parkolt le a ház előtt, ami gondolom a reptérre viszi ki őket ... Nos igen Jasper megadta a módját még ennek is. Kíváncsi leszek, hogy végül hova mentek. Majd kiderül … Miután a limo eltűnt a mi láthatárunkról mindenki eltűnt valahova a párjával … Tanya meg én is elmentünk az erdőbe. Igazából tudtam, hogy még pár napig maradok itt, aztán ki kell találnom valamilyen okot, amiért el megyek egy kis időre. De az még odébb van, egyenlőre kihasználjuk az időt … kettesben. Egy utolsó mocsoknak érzem magam ettől, de hát az is vagyok. Szóval valahogy már nem izgatott a dolog, hogy ostorozzam magam emiatt. Ilyen vagyok és kész. Tanya az esküvőről kezdett áradozni és nem vagyok hülye, hogy rájöjjek mire ment ki a játék. Ugyan csak pár hónapja vagyunk együtt, de ez ennyi egyedül töltött idő után elég lehet … Csak nekem nem az. Így hát figyelmen kívül hagytam a megjegyzéseit. De úgy tettem, mintha figyelnék rá, míg teljesen gondolataimba merültem. Végül reggel visszatértünk a villába, ahol csak Esmeék és Carmenék voltak. Carlisle és Eleazar épp munkába indultak, míg Esme és Carmen szorgosan sütöttek az árvaházi gyerekeknek. Nekünk pedig iskolába kéne lassan indulnunk … Ezért átöltözünk és várjuk a többieket, akik szépen lassan befutnak. Nem túl meglepő módon Emmették érkeznek legkésőbb … Miután mind meg vagyunk akkor indulunk a suliba. És folytatjuk tovább megszokott létezésünket. Két nappal később végül úgy döntök, hogy itt az idő, most kéne elmennem. Ezért várom az alkalmat, hogy Tanyaval kettesben legyünk. És persze ez meg is adatik. Nem hiába, az erdő elég nagy mindenkinek. Tanya éppen arról cseveg, hogy összevesztek Kate-tel. Valami apró-cseprő dolgon. Mint ahogy általában … Aztán amikor elhallgat, akkor magamhoz ragadom a szót, mielőtt még belekezd valami másba.
- Drágám, lenne itt valami fontos. - mondom lágy hangon.
- És pedig? - kérdezi aranyosan mosolyogva rám.
- Szóval van egy régi … barátom. És már régen találkoztunk. Szeretném meglátogatni. Mert szüksége lenne rám. Úgyhogy holnap egy kis időre elutazok. - nézek rá és kicsit kihangsúlyozom az egyes szám első személyt, hogy egyedül megyek …
- Oh, értem. - mondja lebiggyesztette ajkakkal.
- Nyugodj meg, nem maradok sokáig. - mosolygok és megpuszilom az ajkait.
- És miért kell menned? Úgy értem, ez mennyire publikus? - kérdezi érdeklődve.
- Tudod a barátom … szóval ő eléggé más, mint mi. És szüksége lenne rám. De nem mondhatok ennél többet. Nem szeretném kibeszélni vagy valami.
- Persze, értem. Remek barátja vagy.
- Igen … - sóhajtok fel és kerülöm a tekintetét. Szemen-szedett hazugság az egész. Nem bírok a szemébe nézni. Az egyetlen ok, amiért el akarok menni, hogy visszakapjam a régi önmagam, hogy újra tudjak szórakozni és ne legyek ilyen begyöpösödött. Távol akarok tőle lenni, hogy összeszedjem magam. Végül is ennél nagyobb féreg már bajosan lehetnék … Még egy kicsit sétálgattunk az erdőben kettesben. Megbeszéltünk mindent. Aztán visszatértünk a villába, ahol nagyrészt mindenki otthon volt, kivéve Carlisle-t és Eleazart, akik dolgoznak. Meg persze Alice-ék... Így szóltam a többieknek, hogy szeretnék velük beszélni.
- Csak azt szerettem volna elmondani, hogy egy kis időre elutazom. Meglátogatom egy régi barátom. - közlöm mindenkivel, ne érjen senkit sem meglepetésként, hogy nem leszek itt, láb alatt.
- Azt a híres barátod? - kérdezi Emmett kíváncsian, mire én jót nevetek.
- Igen, őt.
- Most komolyan Edward, már a jó ég tudja mióta ismered őt, és mi nem tudunk róla semmit, ez igazán nem szép dolog! - vigyorog bátyám. - A végén még kénytelen vagyok azt hinni, hogy csúnya dolgokat művelsz. - kezdi a megszokott perverzségeit, amire tőlem csak egy szemforgatást, míg nejétől egy taslit kap.
- Igen, ha hiszed, ha nem tudom mire gondolsz …
- Jujj, na ne mond! Megszólal a család agyturkásza! Juppí! - ironizál.
- Na jó Emmett, ezen már jó párszor átrágtuk magunkat. Szóval ne kezdjük elölről.
- Fiam, tudod, hogy nagyon szívesen megismernénk a barátod. - mosolyog kedvesen, anyáskodóan Esme.
- Tudom. És talán egyszer majd rá tudom venni. - válaszolok.
- Na, akkor hajrá Eddy! Kíváncsiak vagyunk rá! - dörzsölgeti a kezét Emmett. - Remélem ő jobban tudja értékelni a poénokat, mint te.
- Emmett … Emmett. Sosem adod fel, igaz? - csóválom a fejem. - Akkor azt hiszem összekapok pár cuccot és foglalok jegyet. - fogom menekülőre, mielőtt tovább firtatnák a dolgot. Elsőként jegyet foglalok az első közvetlen járatra, ami hajnalban indul. Majd egy kis sport táskába belerakom a laptopom egy-két ruhát és az egyik bankkártyámat, hátha szükségem lesz rá. A maradék pár órát Tanyaval és Emmettékkel töltöm. Emmett folyton-folyvást felhozza, hogy rángassam ide … És még csak nem is ismeri … ha ismerné, akkor még jobban nyaggatna, ez biztos. Egy órával a repülő indulása előtt indulok ki a reptérre, miután elbúcsúztam mindenkitől egyedül Tanya kísér ki. De egy kis idővel az érkezés után el kell kezdenem becsekkolni, ezért még egy utolsó búcsúcsókot váltunk, aztán megkezdődik a megszokott herce-hurca. De aztán kényelembe helyezhettem magam az első osztályon. Imádtam repülni. Olyan élvezetes felülről nézni a világra. A repülés alatt gyönyörködtem a gyönyörű kilátásban, míg nem egy  hatalmas városnál újból le nem szálltunk, és ahol én is elhagytam a gépet. A nap már fent volt az égen, de szerencsére a repülőtől simán belehetett úgy jutni a váróterembe és az épületbe, hogy nap még véletlenül se érjen. Miután fél órányi várakozás után megkaphattam végre a csomagomat felvettem a kapucnit és a kezeimet mélyen a zsebembe dugtam, hogy ne látszódjon a kezem csillogása. Kilépve az épületből rögtön beszálltam az első taxiba és elmondtam neki az utazási célom, a Mirage* hotel és kaszinót, amire jól végig is mért. Nem tudom, hogy azért, mert nem nézi ki belőlem, hogy meg tudom fizetni, vagy azért, mert fiatalnak látszom. Végül egy vállrendítés kíséretében elindult. Az utcák szinte teljesen kihaltak voltak. Alig néhány helyen látni egy-egy embert. A hatalmas kaszinók neoncsövei most nem világították be hangulatosan a várost. A zene nem hallatszott ki a játéktermekből. És az emberek nagy többsége most piheni ki az éjszaka fáradalmait. Igen, ez az a város, ahol az emberek este élik életüket és nappal alszanak. És épp ezért a vámpírok egyik kedvenc helye. Az erkölcsi fertő, a bűn városa, Las Vegas. A Mirage hatalmas épülete fennségesen magasodott előttem. Mondhatni ez a vámpírok központja. A legtöbb vámpír itt száll meg és természetesen sok ember is betéved, akit elcsábít. Utoljára húsz évvel ezelőtt voltam itt, azóta is sokat változott. Sokkal csodálatosabb lett, díszesebb, káprázatosabb. A hatalmas aulában csupán pár ember ténfergett. Csak gyorsan körbepillantottam, majd a regisztrációs pulthoz mentem.
- Jó napot kívánok uram. - szólt illedelmesen egy nagyjából 25 körüli srác. - Miben segíthetek, uram?
- A 113-as szobát szeretném. - válaszolok tömören.
- Sajnálom, de azt nem adhatjuk ki senkinek. Kérem válasszon másik szobát.
- A nevem Edward Cullen. - mutatkozok be, amire a srác elkezd keresgetni a számítógépen. A gondolatai közt hallom, hogy emlékszik a nevemre. Tudja, hogy különleges vendég vagyok itt.
- Oh, elnézését kérem Mr. Cullen. - szabadkozik azonnal, ahogy gondolom megtalálta a nevem. És azonnal átnyújtotta nekem a 113-as szoba kulcsát.
- Nem történt semmi. - válaszolom kimérten.
- Kellemes idő töltést kívánok Mr. Cullen. - az alázat csak úgy csöpög a hangjából, de én nem is foglalkozom vele. Rutinosan veszem az utat a lift felé, ami most már sokkal modernebbül fest, mint régen. Ki lett bővítve, hatalmas belsőtért alakítottak ki a felvonóban, a földtől mintegy másfél méterre vörös bársony burkolja, afölött pedig tükör öleli körbe a helyiséget. Míg a tetejéről egy kisebb csillár lóg le. Szinte már úgy fest, mint egy kis társalgó szoba. Gyönyörű és ízléses, és a bent lévőnek tökéletesen tudtára adja a vagyont, amit magában foglal az egész hotel komplexum. A hatodikon szállok ki és követem a gyönyörű vörös szőnyeget végig a hosszú és szerteágazó folyosókon, míg nem elérem a célomat, a saját lakosztályom … A hotel többi részével ellentétben a szoba semmit sem változott. Még mindig olyan régimódi, mint mindig is volt. A falat gyönyörű díszes barokk minták kacskaringója díszíti. A csillár hatalmas és a kristályok úgy ragyognak akár a gyémántok. A baldachinos ágy a nagyjából három méteres belmagassággal rendelkező szobában majdnem a plafonig ér. Vörös és fekete huzattal van beborítva, ami kissé elüt a szoba hangulatától. Azonban meglepetésemre nem csak ez rontja a képet, hanem egy hatalmas kijelzős tévé is. Talán majd szóba hozom, hogy azt a tévét el kéne tüntetni, nem igazán érdekelnek azok az ostobaságok, amiket adnak, és mégis sokkal hangulatosabb nélküle. A szobához tartozó nappali sokkal modernebben fest, letisztult formák, pasztel színek teljesen elüt a szobától. Nem mintha olyan sokat lennék a nappaliban … Így nem is igazán zavar. Miután ledobtam a cuccaimat és felvettem egy másik, ideillőbb vászon nadrágot meg inget. Lementem az alsó szintre kicsit körbenézni, hogy mi változott még. Meglepetésemre az aula bejárati részén még elvihető térképek is voltak a hatalmas komplexumról. Én csak megnéztem és memorizáltam a helyeket. Miszerint több mint 70 bár, 40 kaszinóterem 20 szupermarket 10 étterem, három uszoda, négy szauna egy élményfürdő és egy külön wellness-szárny is van. Jelentős változások történtek az egyszer biztos, de ennyi idő után nem is csoda... Mivel nincs egyenlőre jobb dolgom, mint várni, ezért beültem az egyik kaszinóterembe pókerezni...

*Mirage – Létező, Las vegasi casino.  A szó jelentése délibáb, káprázat...

A Mirage (eredeti és akár ide is passzoló):