2. Fejezet -Is it love?

Sziasztok!

Jajj halljátok voltam moziban a Breaking Down utolsó részén! És áááh! Szerintem ez volt a legeslegjobb rész :D Izgalmas, vicces és tele eseménnyel ( jó persze már a könyvből is várható volt), de remekül megcsinálták. Viszont valami megfogta a figyelmem. A végén volt olyan rész, ahol - nem akarom lelőni a poént … - de annyit elmondhatok, hogy ahogyan fogalmaztak, úgy fejezték be a történetet, hogy akár annak a későbbiekben folytatása is LEHET. Nem hitegetek senkit semmivel! Meyer NEM mondta, hogy lesz folytatás! De mondjuk úgy, hogyha beüt a gikszer még van mentsvára … :D
Ehhez a részhez annyit, hogy még mindig nem túl eseménydús, de azért már látszanak a jelek … :D
De ehhez most inkább nem fűzök semmit sem ! :D
Ha szeretnétek hallgassátok meg hozzá Simple Plan-től a Save you cimű számot. Én egyszerűen imádom ezt a dalt. *-*
Remélem azért tetszeni fog nektek!
Puszi<3

xoxo 

 

„...minden kapcsolatban az egyik jobban szeret … Ő csak benne van, hogy együtt lógjunk, és jól érezzük magunkat … De a lényeg, hogy mindegy, mit gondolsz, mindegy, hogy néz ez ki kívülről, az igazság az, hogy sosem egyenlő igazán. Nem úgy működik. Mindig van egy üldöző és egy üldözött, a macska és az egér, így megy ez.”
/Alyson Noel – Dark flame c. könyv/

 

Több mint négy hónap telt el azóta, hogy ideköltöztek. Laurent könnyebben viseli az emberek jelenlétét, de még mindig nagyon oda kell rá figyelni és ez valószínűleg még egy évig így is lesz … Ezalatt az idő alatt úgy megismertem Tanyat, mintha egész eddigi léte alatt ismertem volna. És ez eléggé rémisztő. Néha komolyan úgy érzem magam, mint egy papucs férj. És én nem akarom ezt. Egyáltalán nem akarom, de nem tudok ellene tenni. Tanya szép és melegszívű, tökéletes, minden szempontból, de nekem nem rá van szükségem. Vagy talán mégis? Úgy érzem meg kell őt védenem. Meg kell őt védenem mindentől és nem szabad hagynom, hogy bárki is megbántsa, talán mégis csak ez a szerelem? Ez az, amiről mindenki annyit áradozik? Azt hiszem többre számítottam. És ahogy az idő egyre csak halad előre rájövök, hogy ez nem szerelem. Ez a kapcsolat csak azon alapul, hogy meg akarom őt védeni. Egyre világosabbá vált számomra, mégsem tudtam lépni. Nem akartam megbántani, és fájdalmat okozni neki. De akárhogy is próbálkoztam egyre kevésbé tudtam magammal elhitetni, hogy valaha is képes lennék mint nőt szeretni, de aztán ez is megváltozott. Nem tudom őt szeretni, képtelen vagyok rá, de a testi vágy … Férfiból vagyok és ha egy nő így felajánlja magát, mint Tanya … nos nem könnyű megálljt parancsolni a dolgoknak. Először még a váratlanság pozitívumával kezdődött, aztán ez is alábbhagyott. És egyszerűen undorodom attól, hogy mikor vele vagyok másra gondolok … De mégsem vagyok képes elmondani neki, hogy nem szeretem. Tudom, hogy Alice és Jasper tudják … Alice kezdeti lelkesedése alábbhagyott. Imádta Tanyat, de belátta, hogy nem az én oldalamra teremtették. Jasper pedig érzi az érzéseimet.... esélyem sem lenne tagadni az igazságot. Hihetetlen, hogy ezek járnak a fejemben, nem pedig az, hogy Tanya a karjaim közt fekszik … Bár már nem kéne meglepődnöm ezen. Nem tudom miért, talán egyszerűen csak zsigerből jön, de a hátát simogatom, egyenletesen és lágyan. Ezt rohadtul elcsesztem.
- Min gondolkozol annyira? - kérdezi halkan és a mellkasomat simogatja.
- Semmin. - mosolygok rá kissé erőltetetten. Épp kicsúszna a számon a kérdés, hogy ő min gondolkodik, de nincs szükségem kérdésre, mivel tisztán hallom a gondolatait. Hallom, hogy milyen boldog és ez tőrként szúródik halott szívembe. Ebből a kapcsolatból valamelyikünk nagyon nem fog jól kijönni. - Szóval Alive megkért, hogy Rosa-al te legyél a koszorús lány? - kérdezem tőle némi érdeklődést mutatva.
- Igen. Hát nem remek? Imádom a kis törppillát. - nevet fel vidáman.
- Hát igen őt nehéz nem szeretni. - nevetek én is.
- Egyébként hány évente szoktak újra összeházasodni?
- Változó, általában 10-20 évente … Alice imádja az esküvőket. Igazából már várható volt, hogy Jasper megkéri a kezét, de úgy tűnik most sem sikerült teljesen meglepni a feleségét. De ha minden igaz, Alice még nem tudja, hova mennek nászútra, ami azért nagy szó. Bár ez azt is jelenti, hogy Jasper sem …
- Elég nehéz dolga lehet Jaspernek … Alice-t képtelenség meglepni …
- Hát igen. Nehéz, de nem képtelenség.
- Hogyan?
- Ha nem dönti el, csak az utolsó pillanatban, akkor megtudja addig is lepni. Vagy ha több döntést hoz és nem dönt közülük … - magyarázom és én is figyelek az elhatározásaimra. Semmi szükség rá, hogy Alice olyasmit lásson, ami nem tartozik rá. Igaz még nem tudom, hogyan fogom kivitelezni a tervem. Túl sok buktató van benne … például Tanya. Igaz kétlem, hogy ennél nagyobb görénynek érezhetem magam … Alice jelenpillanatban úgyis eléggé haragszik rám. Már csak egy hét van az esküvőjükig. Alice lázasan készülődik de már szinte mindent elintézett az alakalomra. Természetesen a lányok szívélyesen segítettek neki mindenben, még mi kissé unottan segédkeztünk. A napok vészesen teltek és én vártam, hogy elmenjenek. Mert ha elmennek, és Jasper valószínűleg eléggé lefoglalja Alice-t, hogy figyelmen kívül tudjon hagyni. Elég időm lesz mindent elintézni, ugyanis Jazz azt mondta egy évig ő aztán haza nem jön … Imádom őket, de most kapóra jött, hogy elmennek. Az esküvő előtti időszak hamar eltelt és azt megelőző napon Alice-szel beszélgettünk, újra, ugyanarról …
- Edward, el kell neki mondanod! Ezzel csak ártasz neki, hogy elhiteted vele, hogy szereted!
- De értsd meg, hogy már túl késő! Nem tudom elmondani neki, hogy nem vagyok belé szerelmes. Nem tudnám elviselni, hogy fájdalmat okoztam neki.
- Minél tovább húzod, annál nagyobb kárt teszel benne! Légy hozzá őszinte!
- Nem tudok! - fakadok ki és a mostanában emiatt a téma miatt megszokott veszekedésünk már a küszöbön integet.
- Basszus, nőj már fel! Vállald a kockázatot és hagyd, hogy boldog lehessen! Ne légy már ilyen … ilyen … gyáva!
- Alice, ne szólj bele, hogy mit teszek és mit nem! - vágok vissza. - Inkább az esküvődre koncentrálj és szállj végre le rólam!
- Na idehallgass Edward! Rám aztán ne számíts abban, hogy tönkreteszed Tanyat! Én nem adom alád a lovat! Szóval szedd össze magad és mond el neki, mielőtt visszajövünk, vagy én teszem meg! - fenyegetőzik húgom, amitől eléggé ledöbbenek, még sosem csinált ilyet. Velem legalábbis nem …
- Alice? - nézek rá a döbbenten.
- Jól hallottad Edward, úgyhogy kösd föl a nadrágod és állj elé! - szemei villognak a dühtől és csak úgy, mintha mi sem történt volna megfordul és elsuhan. Én meg állok ott, mint valami idióta és próbálom feldolgozni, hogy a saját húgom fenyegetett meg. Ez túl sokkoló. Igaza van, valahol én is tudom, hogy igaza van. De egyenlőre képtelen vagyok ezt megtenni. Időre van szükségem, hogy elviseljem, hogy fájdalmat okozok neki. Akármennyire is gyávaság … Aszem túl sok időt töltöttem a nyugodt begyöpösödött létezésemmel. És most változtatni akarok ezen és változtatni is fogok. Vissza fogok térni az eddigiekhez, a húsz évvel ezelőtti létformámhoz. Csak ehhez Tanyaval kell kezdenem valamit. És azt hiszem, ez nem fog egyedül menni. Túlságosan törékeny és csodálatos nő, viszont ha valahogy kíméletesen a tudtára tudnám adni a dolgot … Na jó, ezt még ki kell gondolnom. Erre még van időm. Most először túl kell élnem a legénybúcsút és az esküvő unalmát is. Bár a legénybúcsú nem volt rossz. Természetesen egy közös vadászattal kezdtünk Carlisle-al és Eleazar-ral együtt. Aztán mint ahogy általában jöttek a megszokott baromságok. Jaspernek különböző szívatós feladatokat kellett megcsinálnia, természetesen főleg Emmett jóvoltából bár a vége felé már Laurent is beszállt a feladatok kitalálásába. De persze itt sem álltunk meg. Emmettel építettünk egy kis házikót pár napja, hogy itt tartsuk a legénybúcsút és véletlenül se találkozzanak Alice-szel. Persze az este tovább is folytatódott. Főleg amikor valaki közeledett a kunyhóhoz, már akkor sejthetővé vált, hogy ezt a legénybúcsút sem ússzuk meg sztriptízes nélkül … Igazából nem kellett volna meglepődni, még Carlisle legénybúcsújára is hívott sztriptízest … ironikusan egy nővérnek beöltözött nőcske jött … Most pedig egy hatalmas csomagból mászott ki. Azonban nagy meglepődésünkre nem volt szívverése … egy vámpírlány volt. Eléggé megdöbbentem, nem hittem volna, hogy van már vámpírsztriptízes, mármint aki dolgozik is … Emmetten kívül mindenki döbbenten nézett a vámpírra, aki lassan, kecsesen szabadult meg a ruháitól … Szemei vörös izzása mutatta, hogy ő embervéren él, ez valahogy megfogott. És nem csak ez, a nyaka. A nyakán volt egy érdekes heg, ami így festett, mint egy szabályos félhold. Mégsem harapás nyom volt. És én már láttam ezt a heget. Tisztán emlékszem rá. Ő is ott volt Las Vegasban … Sosem érdekelt igazán, csak láttam őt. Gondolatai arról árulkodnak, hogy ő is emlékszik rám és tud arról, hogy Vegasban voltam. De nem fog szólni. És ezért hálás vagyok neki. Egyikünk sem mutatja, hogy ismerjük egymást. Jasper hamar leállítja a csajt. Furcsa, sosem mondták nevét … igaz nem is kérdeztem soha.
- Hogyhogy így dolgozol? - kérdezi Jasper, miután már elég ruha van rajta …
- Mert élvezem. - von vállat lazán. - De egyébként semmi közötök hozzá. Szeretem ezt az életformát és elégedett vagyok vele. - Carlisle próbálja tovább faggatni, de nem hagyja magát. - Na jól van, akkor én inkább megyek, úgy tűnik itt rám már nincs szükség. Sok boldogságot! - mondja érzéstelenül és eltűnik. Furcsa, de ez a nő elérte, hogy egész éjjel róla beszéljünk. Emmett szájából főleg dicsérő szavak hangoztak el, hogy ő még nem találkozott vámpír sztriptízzel. Viszont engem hihetetlenül érdekel, hogy hogy került ide?