Új blog :D

Sziasztok!
Némi késlekedés után csak sikerült összehoznom:) Köszönöm szépen a sok szavazatot, amit a blogok kaptam, nagyon jól esett, hogy így érdeklődtök az írásaim iránt. A nyertes pedig ... - dobszó - Házasság és béke. 

A Házasság és béke c. blogot ITT elérhetitek :)

Puszi:
LilyV

Legyen-e új szezonáls blog?

Sziasztok!

Ha gondoljátok nyitok új blogot, ami csak nyáron üzemelne, ahogy a Kígyó a Főnix és az Oroszlán.

Szóóóval indul a szavazás, a hó végéig lehet szavazni, hogy legyen-e vagy sem, és ha igen, akkor melyik. az ötletek ismerősek lehetnek, régebbi olvasóknak. :)

Mert igenis vannak csodák

Fontos tudnivalók: 

- Richelle Mead – Vámpírakadéimia ihlette
- könyvsorozat ismerete nem szükséges ( vámpír story)
- Dimitrij – Rose párosítás
- Az iskola megtámadása előttig veszi figyelembe a történteket.
- Kissé bonyolultabb, hosszabb történet

A történet röviden:Dimitrij a csata után eltűnt. Strigává vált. De Rose ebbe nem tud belenyugodni. Folyton a fogadalmuk jut eszébe, hogy megölik a másikat, ha átváltozik. Rose be akarja tartani a szavát, bár mindenki más ellenzi ezt, de ő mit sem törődik vele és Oroszországba megy Dimitrij keresésére. Ez idáig mind szép és jó és Mead-hű, de aztán jönnek a csavarok. Kiderül, hogy Rose nem az, aminek sokan hiszik és olyan erő lakik benne, aminek a létezéséről sem tud a társadalom többsége. Egyszer fenn, egyszer lenn. A szereplők képesek megbirkózni az akadályokkal, vagy csúfosan elbuknak?

„Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz, van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele. Van, hogy nem a derűlátása vonz, hanem a saját szkepszised rokona, ugyanaz a pesszimista, ami magad is vagy. Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra, hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád, mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz.”
/Laurell Kaye Hamilton – Fekete vér/

Régmúlt szerelem alkonyán új szerelem születik – On the twilight of pluperfect love give birth to new love
Fontos tudnivalók:

- Karen Marie Moning Tündérkrónikák könyvsorozat ihlette
- Könyvsorozat ismerete nem szükséges ( tündér stroy)
- Főleg Barrons-Mac párosítású
- Az írónő által felvetett és elvetett mellékág kifejtése az utolsó könyvet nem veszi figyelembe
- Hosszabb, bonyolultabb történet

A történet leírása:

Barrons halála után venné kezdetét a történet. Mac hogy éli meg Barrons haálát? És mi van, ha Darroc nem olyan könnyű préda, mint ahogy Moning írta? Macre milyen jövő vár? És milyen múlt árnyékában él? Mi köze mindenhez a Sinsar Dubh-oz az Unseelie Királyhoz és a sidhe-látoknak? Szenvedély és titkok, üdv a világomban!

„- Nagyon veszélyes játékot űz, Miss Doyle.
- Nem hallotta még? Nagyon veszélyes teremtés vagyok.
- Fogalma sincs, mi mindenre vagyunk képesek.
- Nincs, uram. De önök sem tudják, én mire vagyok képes. - félelem tükröződik a szemében, és tudom, hogy, ezt az ütközetet én nyertem.”
/Libba Bray – Az az édes, távoli harang/

A sötét hatalom is hatalom – The dark power is power too
Fontos tudnivalók:

- Karen Marie Moning Tündérkrónikák könyvsorozata ihlette
- Könyvsorozat ismerete nem szükséges ( tündér story)
- Barrons-Mac párosítású
- Az írónő által felvetett és elvetett mellékág kifejtése az utolsó könyvet nem veszi figyelembe
- Rövidebb történet

A történet leírása:
Nagyjából Barrons feltámadása után kezdődne. Mac már azt sem tudja, hogy kinek higgyen, nem azt, hogy kik is voltak az igazi szülei. A káosz tetőzni látszik, ahogy a Sinsar Dubh könyv visszazárását tervezik. De mi van, ha a drága halált hozó szextündérünk Cruce és a Király is megjelenik, hogy ezt megakadályozza? Mac meg tud birkózni az igazi szüleinek a kilétével? Végső soron ki kaparintja meg a hatalmat? A sötét hatalmat vajon jól is lehet használni vagy a használója épp olyan sötétté válik, mint amilyen a hatalom?

„Az erő valóságos. Ha nem használjuk, valaki más fogja.”
/Karen Marie Moning – Álom és valóság/

Pokoli szerelemtől a Mennybéliig
Fontos tudnivaló: 

- Cassanra Clare – Pokoli szerkezetek és Halál ereklyéi sorozat ihlette
- A könyvsorozatok ismerete nem szükséges ( többfajta misztikus lény story)
- Clary- Jace párosítás
- Clare világában játszódik, a Halál ereklyéinek első két könyvét veszi figyelembe, a Pokoli szerkezeteket csak a későbbiekben említés terén kerül be a történetbe
- Bonyolultabb, hosszabb történet

A történet röviden:
Clary karaktere felturbózottabb. Raziel és az angyalok nagyobb szerepet, míg Sebastian és Valentine kisebb szerepet kapnak az én történetemben A szereplők tulajdonságai nagyrészt megegyeznének Clare által elképzeltekhez. Jace hogy viseli, amik Clary-től derülnek ki? Clary vajon egy régi szerelmet választ, vagy az elátkozott szerelmüket Jace-szel? 

„Néha eszembe jut a sötét múltam, felelevenítem az emlékeket, amikről azt kívánom, bár ne lennének. Néha azon gondolkodom, hogy elmegyek és soha nem nézek vissza. Nem lépek előre, így nem kísért a múlt.”
/Linking Park – Easier to run/

Házasság és béke?
Fontos tudnivalók: 

- Stephenie Meyer Twilight saga ihlette
- Könyvek ismerete nem szükséges ( vámpíros story)
- Edward-Bella párosítás
- Meyer világát figyelembe veszi, de a karakterek tulajdonságait nem feltétlen
- Rövidebb történet

A történet röviden:
Két királyság, egy ellentét, két gyermek egy házasság. Mi sül ki ebből? Egy kényszerházasság a békéért. Vajon megéri feláldozni magad érte? Tényleg elkerülhető a háború? Még akkor is, ha a házastársak olyan egyformák, mint a mágnes két pólusa és hasonlóan taszítják egymást? Mi alakul egy kényszer házasságból és a békéből, ha rajtuk múlik?

„Enyém lett az első pillanatban
Enyém, mert jog szerint megkaptam
Enyém – mint atyáink esküdtek”
/Alfred Tennyson - Mand/

Mi van ha minden más? - What if everything is other?
Fontos tudnivalók: 

- Suzanna Collins – Éhezők Viadala trilógia ihlette
- Könyvek ismerete nem szükséges ( fejlett újvilági történet)
- Szigorúan Gale- Katniss párosítású
- Alapjában véve csak az első könyvet veszi figyelembe
- Rövidebb történetnek indul, de lehet belőle hosszabb is, még nem tudom pontosan

A történet röviden: 
Katniss, két férfi között. Az egyik szereti, a másikkal viszont el kell hitetniük az egész világ és Kapitólium előtt, hogy szeretik egymást, de ami még érdekesebb, előadni, egy nem létező terhességet, hogy több támogatót szerezzenek a Nagy Mészárláson. De mi van akkor, ha minden a visszájára fordul? Ha a színjáték valósággá válik és a szerelem vitába torkollik? Hogyan alakul a szerelmesek élete titkokkal és harccal átszőve?

Nem vagyok férfi. Nincsen meg bennem a férfiak büszkesége, nem tudsz rávenni, hogy szemtől szemben megküzdjek veled. Ez teljes mértékben a ti nemetek gyengesége. Én nő vagyok. Bármilyen fegyvert hajlandó vagyok felhasználni, hogy elérjem, amit akarok.
/Cassandra Clare – Bukott angyalok városa/

Egy Birodalom története 
Fontos tudnivalók: 

- Furcsa mód nem könyv ihlette, hanem Katy Perry Pearl c. száma ( szóval fantasys saját történet)
- Rövidebb történetnek indul, de még alakulóban van maga a story fonala is

A történet röviden:
Hogyan alakulhat a lények Birodalma, ahol az összes természetfeletti lény helyet kaphat? Egy világ, ahol az emberek és a lények tudnak egymásról és egymás mellett élnek. Egy uralkodó egy hazug férfi és a birodalom kaotikus összeomlása. Vajon sikerül visszajutni a kezdetekhez, ahol még minden rendben volt? Begyógyulhat a szív, ha már összetört? Találhat valakit, aki begyógyítja a vágásokat és megakadályozza, hogy a heg felszakadjon?

„Eddig sötétben voltam. Túl szerelmes voltam, nyitott szívvel. Teljesen ébren vagyok. Hogyan olvashattam ilyen rosszul a csillagokat? Teljesen ébren vagyok. És most már világos, hogy amit látsz nem is mindig az aminek tűnik. Teljesen ébren vagyok. Olyan sokáig álmodtam. Bárcsak tudtam volna akkor, amit most Nem merülnék bele, nem borulnék le, a józanság fáj. Te tetted olyan édessé, amíg fel nem ébredtem a kemény betonon. Lezuhantam a mennyországból. Összeomlottam a magastól … Nincs több álmatlanság. Összeszedtem magamat és a talpamra estem. Teljesen ébren vagyok. Semmire nincs szükségem, hogy teljes legyek … Igen, újjászülettem. Kint vagyok az oroszlán barlangjából. Nem kell színlelnem, ez már túl késő. A történet most befejeződik, vége... Morajló mennydörgés, omladozó kastélyok. Próbálok kitartani. Isten tudja, hogy próbáltam a jó oldalát nézni. De nem vagyok vak többé, mert már teljesen ébren vagyok.”
/Katy Perry – Wide awake/

Várom a szavazataitokat! További kellemes nyarat!
Puszi:
LilyV

Novellák érdeklődőknek

Sziasztok! 

Mint azt talán olvastátok, volt versenyfelhívásom.
A Novellaíró versenyen én is indultam, és 2. helyezést értem el. Mit nagyon szépen köszönök a blog szerkesztőinek. 

Akit esetleg érdekelnek a novelláim, azok ITT   és ITT olvashatják. 

Mindenkinek ajánlom a többi díjazott novelláit is, szerintem érdemes elolvasni. Az oldalon természetesen azokat is megtaláljátok.
Puszi:

LilyV

Reklám!

Sziasztok! 
Mielőtt mind ellépnétek az oldalról, a következő reklám  NOVELLAÍRÓKNAK  és VERSÍRÓKNAK szól. Szóval akit érdekel az ilyesmi, az szépen görgessen lejjebb, akit nem, annak további kellemes idő töltést a neten! :D 

Kedves VERSÍRÓK!
Egyik kedves blogger társam, Mese versíró versenyt hirdetett, beküldeni  JÚNIUS 25.-ékig lehet, szóval aki szeretne az kapja össze magát és hajrá! Részleteket ITT találsz.  Sajnálatos módon én nem tudok verseket írni, de akinek van hozzá tehetsége jelentkezzen!

Kedves NOVELLAÍRÓK!
Aki a novellaírás rajongója, az is próbára teheti magát, ő az Interjúk&Cikkek oldalán méretheti meg magát. Részleteket ITT találsz. Beküldési határidő: JÚNIUS 29. 

SOK SZERENCSÉT MINDEN JELENTKEZŐNEK! 
Puszi:
LilyV

Bocsánatkérés

Sziasztok!

Számtalan bocsánatkérés, esedezés.
Egyre közeledik az érettségi és az iskolán kívüli elfoglaltságok is egyre csak halmozódnak. Ezért nem is voltam mostanában.
Két történetem van függőben, és úgy döntöttem, hogy mivel így is nagyon hosszú ideig készült egy fejezet, ezért csak az egyiket folytatom, persze a másikat sem felejtem el befejezni. A The Inscrutable Girl folytatódik tovább, míg a Kígyó a Főnix és az Oroszlán nyáron, vagy a ha a The Inscrutable Girl-nek hamarabb vége lesz, akkor akkor fog folytatódni. Ennél többet sajnos nem ígérhetek.

Puszi:

LilyV
xoxo

She is the one, who cares about me

Sziasztok!
Tudom, hogy időtlen idők óta nem toltam fel a seggem ide, sem a többi blogra. De számomra elég nehéz mindent összeegyeztetni, akárhogy próbálok mindent elintézni, valami mindig felmerül, amire nem jut időm. Szóval arra jutottam, hogy az eredeti 3 novelláról, 2 novellára csökkentettem a tervezetem. Úgy gondolom, mindent leírtam ebben a 2 novellában, amit akartam, és nem akarom senkinek sem tovább húzni az idegeit.

A novellához ajánlom nektek Skillettől a Rebirthing c. számot.

Ezenkívül szeretném megköszönni, a blog összes olvasójának, hogy elolvasta a történetem, főleg azoknak, akik véleményezték is a fejezeteket. Remélem nem csak nekem, de nektek is jó kikapcsolódást és szórakozást jelentett. :) 

Puszi:
LilyV

El sem tudom képzelni, mi járt az Úristen fejében, mikor megteremtette az asszonyt. Azt hiszem, úgy vélte, hogy Ádám kezd egy kicsit túl beképzelt és önelégült lenni; a Világegyetem urának képzeli magát, nevet ad az állatoknak, meg ehhez hasonlók... Gondolta, jó lesz letörni a szarvát. Mondjuk, ebben igaza volt. De épp az asszonyt azért mégse kellett volna megteremtenie. Íme, hogy ráfázott, szegény nyomorult! Egyszer csak nyakig benne volt az eredendő bűnben.
Agatha Christie

 

(Bella szemszöge)
Mióta Edward felbukkant Vegasban, valahogy megváltoztam, nem tudom pontosan elmondani, hogy mi változott, de valami igen. Sokkal több időt töltöttem vele, mint a többi újszülöttel, aki a városba jött, mert vele olyan természetes és könnyed volt beszélni mindenről. Olyan volt, mintha mindig is ismertük volna egymást, már alig emlékeztem rá, hogy milyen volt az életem nélküle. Pedig még csak két hónapja volt itt.  De kezdtem megijedni a köztünk alakuló kapcsolattól, ami veszélyt jelenthet a céljaim elérésében.

(Edward szemszöge)
Két hónap hosszú idő, mégis úgy röppent el, mintha csak két óra lett volna. Rengeteget beszélgettünk, de mégsem tudtam meg róla lényegében semmi fontosat, nem ismerem az emberi életét, egyedül a vámpír létéről mesélt. Talán épp ezért mardosta a kíváncsiság az oldalamat az emberi élete iránt. De ő úgy kerülte a témát mintha tűz lett volna, ami elégetheti testét és megölheti. Az idő teltével egyre kevesebbszer hoztam fel az emberi élet témát, bár nem nyugodtam bele a tudatlanságba, de nem tudtam sehogy sem utána járni. Az egyik nap egy számomra ismeretlen vámpír zavarta meg a beszélgetésünket. Egy lány volt, szinte még gyerek, nem nézett ki többnek 12-nél. Bella mégis úgy pattant fel és vonult el a lánnyal, mintha csak egy fontos vámpír lenne ebben az eltorzult társadalomban. Figyeltem távolodó alakjukat, de a beszélgetésükből egyetlen szó, egyetlen név ragadta meg a figyelmem, nevezetesen a Volturi. Emlékszem Carlisle mesélt róluk, hogy ők olyanok, mint a királyok. Ők ellenőrzik a vámpírokat és tartják fenn a hatalmukat. Egyáltalán nem találtam pozitívumnak, hogy a Volturival is kapcsolatban van Bella, bár nyilván eléggé feltűnő lehet a Volturinak, az itt eltűnt emberek száma, már ha tényleg figyelemmel kísérik az eltűnéseket, ahogy Carlisle mondta. Vajon a Volturi elnézi Bellanak, vagy Bellaék ügyesen rendezik a dolgot és el tusolják a többségi halálesetet? Valahogy biztos sikerült megoldaniuk a problémát, hisz Vegas már jó ideje a vámpírok melegágya. Állítólag türelmes vámpír vagyok, de mégsem tudtam megvárni, hogy visszatérjen, ki kellett mozdulnom, ezért elmentem vadászni. Alig fél órába telt, mire ráleltem egy részeg tuskóra, aki egy nőt molesztált az egyik sikátorban. Megvártam, amíg a lány elmenekült, csak utána kezdtem el szívni a vérét. Miután csillapítottam a torkomban égő tüzet. Vámpírérzékszerveimnek hála megéreztem, hogy valaki figyel engem, nem kellett sokat gondolkodnom, hogy ki lehet az, és azon sem, hogy hol lehet. A legmagasabb tetőn ült, a lábát a semmiben lóbálva, mint mikor először találkoztunk. Elmosolyodtam, amit ő is viszonzott. Felugrottam mellé és onnan szemléltük a város fénykavalkádját. Egyikünk sem szólt, élveztük a csendet, amit végül Bella tört meg.
- Mond, miért csinálod ezt? - kérdezte halkan, rám pillantva.
- Mire gondolsz? - kérdezem döbbenten.
- Miért iszol embervért, mikor a bűntudat belül gyötör téged? - megfontoltam a választ, mielőtt kimondtam volna.
- Mert nem tudok rajta változtatni. - sóhajtottam fel.
- Miért ne tudnál? Korábban is meg tudtál küzdeni a vérszomjaddal, ezek után is meg tudnád tanulni.
- Egyedül biztos hogy nem.
- Talán én is segíthetek, bár nem tudom hogy megy ez.
- Tényleg megtennéd?
- Nem tetszik, hogy tönkreteszed magad. Ha tudok, akkor segítek. De szeretnék kérni valamit.
- Hallgatlak.
- Pár napig maradj a Mirage-ban. Ne gyere ki onnan.
- Miért? - néztem rá értetlenül.
- Mondjuk úgy, hogy vámpírok jönnek ellenőrizni engem, és nem vagyunk túl jó kapcsolatban. Nem akarom, hogy bántsanak.
- Szóval fontos vagyok neked? - mosolygok rá féloldalasan.
- Azért ne képzelj bele túl sokat. - nevetett fel és az oldalba bökött.
- Ezzel elkéstél. - nevettem én is, de egy idő után elült a jó kedvem. - A Volturi az, igaz?
- Szóval Carlisle mesélt neked róluk.
- Igen. Ő is egy volt közülük.
- Tudom. És ő nem volt megelégedve a Volturi felfogásával. Csodálom, hogy képes volt eljönni tőlük. Aroék senki másnak nem engedték meg ezt a kiváltságot.
- Te is Volturi voltál?
- Nem, vagyis nem egészen...
- Hogy érted?
- Erről nem szoktam beszélni, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag bízom benned és abban is, hogy nem mesélsz ezekről a dolgokról és rólam másoknak …
- Bízhatsz bennem. - nézek rá biztatóan és megszorítom a kezét.
- Mikor még ember voltam, volt egy férjem. A családom választotta őt. Végül is nem volt vele sok gondom, mind a ketten próbáltunk tudomást sem venni a másikról, csak ha feltétlen muszáj volt. Úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy szeretői vannak, ő pedig úgy tett, mintha úgy viselkednék, ahogy egy korabeli nőnek kellett volna, úgy tett, mintha tudott volna az összes kiruccanásomról a barátaimmal. Alig másfél évig voltunk házasok, mikor átváltoztam, és úgy tudom ő az átváltozásom után két évvel változott át. Aro változtatta át.
- És hogy … haltál meg?
- Később elmesélem, rendben? De nem most. - sóhajtott fel, tele fájdalommal.
- Szóval a Volturi ellenőriz téged és Vegast?
- Nem tetszik nekik, hogy ennyien halnak meg, és tudják, hogy nem szimpatizálok velük, aggódnak, hogy esetleg hadsereget képzek ellenük. Ezért ilyenkor sok vámpír elhagyja egy időre a várost, hogy ne legyen olyan feltűnő, mennyien élnek itt a védelmem alatt.
- És igazuk van? Tényleg hadsereget készítesz ellenük?
- Talán igen. Miért, számítana? - nézett rám kutakodó szemmel.
- Nem, nem számítana. És, mikor jönnek?
- Holnap este felé érnek ide.
- Meddig maradnak?
- 3-4 napot. Hosszú lesz, az biztos. - sóhajtott fel, majd pár perccel később eltűnt a sötétben, hogy elintézze, hogy ne találjanak itt túl sok vámpírt. Én pedig lassan, emberi tempóban sétáltam vissza a Mirage-hoz. A napok olyan lassan teltek a négy fal között, hogy már a második nap azt hittem begolyózom. Nem tudtam mit kezdeni magammal, pedig Bella könyveket hozatott nekem, és zenelejátszót, pár bakelitet is kaptam. Igazán mindent megtett, hogy lefoglalhassam magam. De friss levegőre volt szükségem, ezért a fejembe húztam egy karéjos kalapot, arra az esetre, ha elvonulnak a felhők, és kimentem, nappal. Úgy gondoltam eggyel több vagy kevesebb vámpír, igazán nem számíthat, hisz Bella csak nem üríthette ki az egész várost. Miközben sétálgattam, láttam, pár Volturi címert viselő vámpírt, de egyik sem vett igazán figyelembe engem, így megnyugodtam. Egyszer csak megpillantottam egy fekete köpenyes alakot, aki Carlisle elmondásai szerint Aro lehetett. Ismertem a képességét is, de furcsálltam, hogy egyedül van, csak a kísérete, két testőr volt mellettem, de a többi király nem. Meglepődtem, hogy hozzám szólt.
- Nocsak, kit látnak szemeim, a drága jó Carlisle rossz útra tévedt fiát. - nevetett fel Aro. - Örülök, hogy megismerhetlek, Edward. - nyújtja felém a kezét.
- Carlisle mesélt rólatok, és a képességedről. Remélem nem veszed sértésnek, ha nem fogok veled kezet. - válaszoltam kimérten, mire ő jóízűen felnevetett.
- Én is hallottam a tiédről. Ámulatba ejtő. Mindenféle kapcsolat nélkül képes vagy olvasni a gondolatokban. Bármikor szívesen látnálak köztünk.
- Köszönöm a felajánlást, de jól érzem magam itt.
- Egyedül élsz itt?
- Ismerek egy-két vámpírt, de igen, egyedül.
- Ismersz egy Bella nevű vámpírt.
- Ő a Mirage tulaja. - válaszoltam szűkszavúan.
- Remek, akkor átadhatsz neki egy üzenetet. - mosolyog kedélyesen a sötétből hirtelen előbukkanó Caius. - Mondd meg neki, hogy az exférje üdvözli. - vigyorog és a következő pillanatban már két testőr csavarja ki a karjaim, majd hirtelen egy éles roppanást hallok és elsötétült minden...

(Bella szemszöge)
Szokatlanul nyugodtan telt az itt tartózkodásuk. Meg is lepődtem, míg nem értesültem róla, hogy az éjjel elhagyták a várost és egy csomagot hagytak hátra. Hatalmas doboz volt, aminek furcsán ismerős illata volt. Mikor a felismerés félelemmel öntött el, a vörös csomagolást és a fekete masnit szétszabtam és a dobozban Edward széttépett teste volt beletéve. Ez még hozzájuk képest is morbid volt, bár mit is vártam tőlük? Tudtam, mit kell tennem, bár nem akartam őt így magamhoz kötni, de nem maradt más választásom, mert valamilyen furcsa módon vonzódtam hozzá és szükségem volt rá, talán jobban is, mint neki rám. Azzal, hogy feltámasztottam, még szorosabban kötődtem hozzá. Amint sikerült túllépnie a feltámadás sokkján, minden kérdésére készségesen válaszoltam, még az emberi múltammal kapcsolatban is, mindent megosztottam vele, olyan dolgokat is, amikről előtte senkinek sem meséltem. Azt hiszem épp ettől féltem mindig is. Túl közel kerülni valakihez. Épp ezért, mielőtt még ennél is közelebb kerültem volna hozzá, ellöktem magamtól. Hagytam, hogy azt higgy egy érzéstelen ribanc vagyok, aki néha, szórakozik vele, ha akarja. De a legrosszabb az egészben, hogy még az érzéstelen ribancot is elfogadta, aminek álarcát kettőnk közé emeltem...

1. Meeting with the streinghtest women in the world

Sziasztok!
Tudom, hogy rettenetesen kicsúsztam az időből, de egyszerűen nem tudtam írni, nem volt időm, mert megint előrehozott érettségit teszek, ami jövő héten lesz, meg vissza is kellett rázódnom a suliba. Higgyétek el, nagyon de nagyon sajnálom.
De itt van az első novella :) Amelyhez szerintem pontosan passzol a Linkin Parktól az Esier to run c. szám.
A következőt próbálom korábban hozni, remélem arra már nem kell ennyit várnotok …
Puszi:
LilyV
xoxo

 

Újra akarom kezdeni az életem... El akarom követni azokat a kis bűnöket, amelyekre mindig vágytam, de amelyekhez soha nem volt elég bátorságom. (...) Majd szerzek új barátokat, és megtanítom őket arra, hogy ha mernek őrültek lenni, akkor bölcsek is lesznek. Csak felejtsék el az illemszabályokat, és fedezzék fel az igazi énjüket, a legtitkosabb vágyaikat, keressék a kalandokat, és főleg ÉLJENEK!

Paulo Coelho

 

(Edward szemszöge)
Úgy éreztem szükségem van erre, szükségem van rá, hogy kipróbáljam milyen szörnyeteg is vagyok. Így is ügyeltem arra, hogy csak bűnözők vérét igyam, de ez nem volt elég, nem éreztem magam szabadabbnak, nem éreztem magam jobban sem, hogy nem kellett a torkomban égő tűzzel harcolnom. Mindennel ellentétben rettenetes bűntudat gyötört, ami rosszabb volt, mint a torkomban égő lángok. De meghoztam a magam döntését, feladtam Carlisle elveit, és elhagytam őket. Ők jól meg vannak ketten, nincs szükségük egy problémás, lázadó gyerekre. Ha változtathatnék a döntésemen, akkor ott maradtam volna velük és nem öltem volna. De már nem tudok visszamenni az időben, és nem mehetek vissza hozzájuk, így nem. Már nem tudnék Carlsile szemébe nézni, sosem tudnék. Ezért jöttem át ide, Amerikába, hogy messze legyek tőlünk és elvegyülhessek a hozzám hasonlóan romlott emberek között, a bűn városában, Las Vegasban. Meglepődtem, mikor már a város külső, nyugodtabb körzeteiben jártam, ugyanis már ott több különböző vámpír illatát éreztem. Ahogy beljebb értem az éjszakai kivilágított városrészbe, ahol hatalmas hotelkomplexumok álltak és kaszinók, ahol főleg férfiak játszottak, de meglepődtem, mikor láttam, hogy vannak olyan szórakozó helyek, ahol nők és férfiak is ugyanúgy pókereznek és játszanak egymással. Kissé furcsálltam a dolgot, hiszen azokban a játéktermekben szinte már egyenjogúként bántak a nőkkel, amit Carlisle-ék kapcsolatán kívül még sosem láttam. De ez Amerika, fejlettebb, mint Spanyolhon. Itthon érzem magam, mert itt könnyebb elvegyülni, az emberek nem figyelnek fel annyira a különcökre. Senki sem figyel fel a sápadtságra és az emberek magánszférája is jóval nagyobb, mint Európában. Sokkal nyugodtabban élhetek itt, mint ott. Itt úgy is kevésbé tűnik fel bárkinek is, a furcsa halálesetek vagy eltűnések. De azért megdöbbentett, hogy Vegasban milyen sok vámpír él. Az első pár napban furcsán néztek rám, mint valami betolakodóra, aztán változott a helyzet, nem foglalkoztak velem, ahogy önmagukon kívül senki mással sem. Úgy éreztem, hogy itt meghúzhatom magam, úgy, hogy senki nem vesz rólam tudomást és nyugodtan … táplálkozhatok. Vagyis így gondoltam, egészen addig, mag 5 nappal az érkezésem után felbukkant egy gyönyörű női vámpír. Éppen elhajítottam a kiszipolyozott testet, amikor megéreztem a csábító illatát és megpillantottam a háztetőn ülve. Az ajkain vidám mosoly virított és úgy lóbálta a lábát, mint egy óvodás kislány.
- Üdvözöllek nálunk.
- Üdvözlöm! - viszonozom köszönését formálisan.
- Itt akarsz letelepedni, vagy csupán átutazóban vagy?
- Nem értem mi köze ehhez, hölgyem. - mosolygok rá féloldalasan, mire dallamos hangján felnevet és egy nagymacska kecsességével ugrik le a tetőről, majd kecsesen és puhán érkezik is a talpára, mintha nem is hatna rá a gravitáció. Már egyáltalán nem látszott annak az óvodás kislánynak, mint aki pár pillanattal ezelőtt még a tetőn ült, nem, most inkább hasonlított egy végzetasszonyra, egy harcosra, egy vérbeli vámpírra. Ha nem lennék magam is vámpírt, már árkon bokron túl futottam volna, feltéve, hogy nem öl meg …
- Tudod ez az én városom, Edward. És mint a város alapítójának és fejének tudnom kell, hogy mik a szándékaid.
- Honnan tudod a nevem?
- Mióta idejöttél, kutattam utánad. - mosolyog nyugodtan. - Többet tudok rólad, mint azt hinnéd.
- Mint például?
- Tudom, hogy Carlisle Cullen változtatott át, kevesebb mint egy éve. És európai vagy.
- Miért fontos, hogy európai vagyok?
- Én is az öreg kontinensről jöttem át. Mindig örömmel tölt el, ha híreket kapok Európáról.
- Honnan származol?
- Edward, itt én szoktam kérdezni, és elvárom, hogy válaszoljanak.
- Huzamosabb ideig szándékozom maradni.
- Köszönöm Edward. Ha szeretnél egy helyet, ahol nyugalomban meghúzhatod magad nappal, akkor keresd fel a Mirage hotelt, ott nappal is elszórakozhatsz.
- Nem éreztem értelmét, hogy pénzt szerezzek.
- Attól még a Mirage kapui nyitva állnak előtted, Edward.
- Köszönöm … - mondtam várakozóan, hátha elárulja a nevét, de ehelyett felugrott a tetőre.
- Franciahonból jöttem. - pillantott vissza rám mosolyogva, majd eltűnr a házak sokasága között. Furcsa érzésem támadt az árnyéklánnyal, valami vonzott benne, a nap nagy részében eszembe jutott az arca, és a mosolya. Így végül arra jutottam, hogy mégis csak megnézem azt a Mirage-t. Egy több emeletes szálló volt, aminek az alsó szintjein különböző játéktermek sorakoztak, rengeteg emberrel és pár vámpírral. A pultnál egy ember fogadott, aki csöppet sem riadt meg vörös szemeimtől.
- Megmondaná a nevét, Uram? - kérdezi illedelmesen.
- Edward Cullen. - válaszolok nyugodtan és figyelem, ahogy a papírlapok között keresgél.
- Áhh igen, meg is van Mr. Cullen. A 27-es lakosztály az Öné.
- Igazán? - nézek döbbenten a kulcsra, amit a kezembe ad. - És meg tudná mondani Mr. Tanner – pillantok a ruháján lévő névére. - merre találom a lakosztályt?
- Köszönöm Tomas, majd én körbevezetem az új vendéget. - mosolyog az emberre ugyanaz a vámpír, akivel találkoztam, akinek az arca mindig felvillant előttem, amikor lehunytam a szemem.
- Örömmel, hölgyem. - válaszol alázatosan és jól hallható, ahogy a szíve hevesen ver a jelenlétében. Érthető, hiszen csak férfiból van.
- Gyere velem Edward. Megmutatom neked az én kis gyöngyszemem. - mosolyog lágyan, légiesen.
- A tiéd? - nézek körbe a hatalmas, díszes aulában.
- Igen. - húzza ki magát büszkén.
- Szabad? - mosolygok rá felajánlva a karom, mire ő nevetve belém karol és gyengéden irányítva vezet a folyosókon a játéktermeken, a báltermen keresztül. Nem igazán figyeltem a termek pompás díszítésére. - Miért hívtál meg ide?
- Tudod sok vámpír száll meg Vegasban, mert ez a bűn városa. Itt megszokottak az eltűnések, támadások … Jó ha leszögezem Edward, hogy attól függetlenül még figyelünk arra, hogy a vámpírok ne lepleződjenek le. Meg szeretnélek rá kérni, hogy ahogy eddig, úgy ezután is ügyelj rá, hogy hogyan táplálkozol. Tudom, hogy túl vagy az újszülött időszakodon, de nem vagy még túl tapasztalt a vámpírvilágban, én pedig szeretem szemmel tartani az újoncokat.
- Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek.
- Ez a te érdeked is. Itt nem eshet bajod és nyugodt életed lehet, mármint vámpír mércével …
- Köszönöm.
- Hidd el, ez nekem is érdekem. Ez lesz a te szobád. Ha valami nem megfelelő jelezz Tomasnak.
- És te?
- Van még néhány elintézni valóm. - kacsint. - Kellemes időtöltést!- indul el emberi tempóban a lépcsők felé.
- Várj! Te mindent tudsz rólam, de én nem tudok rólad semmit sem.
- És nem is egyhamar fogsz bármit is tudni rólam. - nevet fel vidáman.
- Még a nevedet sem árulod el?
- Bella. A nevem Bella. - mondja és elsuhan, mintha ott sem lett volna.